top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 884.







884.

Azt, hogy lépten-nyomon változik a jövő,

sokkal könnyebben fogadjuk, mintha jelen

ugrik szakadékba, s igyekszünk vizsgálni,

mint kerülhető el, hol van az a verem.


Pedig a folyamat ha átbillen csúcson,

nem fordul már vissza, veszett fejsze nyele:

előre kell gondolkodni, cselekedni,

ha megcsap bennünket a változás szele.


És az időtállóra igent mondani,

csakhogy: kikiáltották azt elavultnak,

de ha nekünk nem sikerül kitartani,

lesznek, akik a mi hibánkból tanulnak.


Ők a szerencsések, mondjuk aztán rájuk,

pedig előbb még inkább lenéztük őket,

de azért a szívünk mélyén örülünk, hogy

legalább ők kedvesek a teremtőnek.


Mert mikor elfordultunk természetestől

s lettünk szerves élet kizsákmányolói,

mesterséges anyagot hintve világba,

lettünk istenünknek állatorvosi lói.


Mindent elkövetve egészségünk ellen,

majd a gyógyításunkra fizettünk sokat,

rövid távot nézve, vakon távlatokra,

a mának éltünk, nem tűztünk ki célokat.


Így aztán a bajban a lelkünk sincs rendben,

áldozatot hozni kényelmetlen, fájó,

pedig meg kell találnunk a visszautat,

jó irányú tettel tágul szükségháló.


Vissza nem térhetünk korábbi magunkhoz,

ne sajnáljuk, menjünk megújulás felé,

emberségünket kell kiteljesíteni,

közben nem fogva szekeret lovak elé.

25 megtekintés

Comentários


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg