Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 885.

885.
Kétélű fegyver öntudat és önérzet:
megkeményedetten álláspontunk téves
lehet, túl lazára véve pedig üres,
lényeg, hogy tudjuk, semmit sem kapunk készen.
Hozzáállásunkkal, tevékenységünkkel
igazítjuk el magunkat is általán,
így szembe jöhet velünk biztos vagy talán,
szigorúan nézve bizonyság vagy bűnjel.
Mert hogyha tévedünk, önmagunknak ártunk,
önállóságunknak mindenképp ára van,
beismert tudatlanság hoz bizonytalan
döntést, de nekünk kell érte majd helytállnunk.
Nagy divat lett elszakadni minden száltól,
mi hozzáköthetne a feltétlen jóhoz,
nem igazodunk a mástól kapott szóhoz,
szabadulnánk felnőttként gyermeki táptól.
Viszont rögtön valóságfalba ütközünk,
ha körülményen szeretnénk változtatni,
meg kell tanulnunk, hogy mire tudunk hatni,
mivel ne törődjünk, és mihez van közünk.
Különben búskomorság, levertség jön ránk,
hogy a világ teljesen szemben áll velünk,
igazságérzetünkkel álatlant nyerünk,
de elviselhetetlen, mi mindenki köp ránk.
És akkor a másik végletbe zuhanunk,
már semmi se jó, semmivel se törődünk,
így senki ne várjon lelkesedést tőlünk,
közömbössé váltunk, vágytalanok vagyunk.
Ezért kell célozni mindig okosságot,
lehet kellemetlenség beismerése,
vagy hogy jónak s rossznak is kikél vetése,
de társak lehetünk, amint azok mások.
留言