Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 892.
- szilajcsiko
- 2023. júl. 2.
- 1 perc olvasás
892.Szokás országokhoz küldetést rendelni,
sőt még földrészeknek is szerepet adnak,
mintha átlátható lehetne egészük,
s egyébként mindegyik a nevére hallgat.
Vagy mint egy dűlő, melybe búzát vetettek,
halastó, vagy csatorna hajózás célra,
kivágásra ítélt szálas fákkal erdő:
mind ismerősöd, s eléri egy kis séta.
Ezeknek ha nem is lehettél gazdája,
használata közben barátként kezelted,
tudtad, ajándékot kapsz a természettől,
ha megérted körforgásában a helyed.
De birtokos, vagy később tulajdonos,
sosem elégedett azzal, amije van,
még többet akar, mert telhetetlensége
kielégíthetetlen, minden jót befal.
Különösen, ha szinte ingyen jön neki,
nem kell a haszonért nagyon megdolgozni,
hatalmi helyzetben szolgálják őt népek,
fegyverek árnyékában tud törvényt hozni.
Így hát egyoldalú lesz terjeszkedése,
hódoltatottak alkotnak világrendszert,
sok kiskirály képvisel egy főhatalmat,
miközben saját zsebe mind többre tesz szert.
Közben a szolgákat lealacsonyítják,
valós méretüknél kisebbnek hirdetik
nemzetüket, világrészüket, harácsuk
így „a legnagyobbként” már „jogosan” szedik.
Bár ennek már hivatalosan vége,
gyarmatok állítólag felszabadultak,
a világ eltűri megalázásukat,
a szellemiségükben még mindig dúlnak.
