top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 894.

szilajcsiko







894.

Keresztrímre gondoltam, mert az kifejez

lépten-nyomon felbukkanó ellentmondást,

amivel életünk percenként megkeres,

mert nem néz bennünket többre, mint egy kondást.


Akik kezelhetetlen kondát terelünk,

mégis kijutunk velük a legelőre,

s hogy vastag zsírszalonnás legyen a telünk,

makkoltatni hajtjuk őket az erdőre.


A hasonlat elemei megfelelnek

testi-lelki környezetünket alkotó

személyeknek, eseményeknek, helyzetnek,

hol a sors velünk néha nem társalkodó.


Ezért kell úgy néznünk mindenre kívülünk,

mint kivel-mivel kezdeni kell valamit,

nem tehetjük meg, hogy bénává szédülünk

tőlük, erre önfelelősség megtanít.


De embertelenné sem válunk eközben,

épségben tart erényt a lelkiismeret,

ám én kezdeményezzek közted és köztem,

ha rólam van szó, s a másik ember keret.


Vagy ráma azon a szépséges tájképen,

ahol létezésem tartalmai festve,

ahonnan nézőjét mindig arra kérem,

pillantson a mélybe, ne a felszínt lesse.


Ott megtalál köztünk nagy hasonlóságot,

amiért kedveljük még az idegent is,

vagy néha testvérnél igazabb barátot,

fontos, hogy ne lássunk ellenségnek senkit.


És a többieknek mindnek lehet célja,

mint nekem is, és enyém a legkedvesebb,

felemeljük egymást, legyen közös létra,

közös eget ostromlunk örök hevesen.

18 megtekintés

Comentários


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page