Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 904.

904.

Hogy mekkora lehet egy nemzet mérete,

a békés módú kiterjedésétől függ,

addig érhet el közösségének keze,

ameddig fakadhat műveltségéből rügy.

E termékenységnek két tényezője van,

egyik a természet adta körülmények,

másik amit az agyfejlődés belead,

közvetítve egymás felé eredmények.

Amit megfigyelhetünk a méheknél is,

hogy térképet rajzolnak mozdulatokkal,

és a maguknak megszerzett nektárt védik,

sokszorosan feltételezhetjük joggal

kiválóan szorgalmas ősembereknél:

alkalmazkodtak változó éghajlathoz,

emlékezetüket beszéddel növelték,

ragaszkodván eredményes gyakorlathoz.

Így aztán a békés módú földfoglalás

ősidőben egyszer körbeért a földön,

ezért szégyen a fegyveres honfoglalás,

csak másodlagos hatalom lett a Földön.

Más földrészeken élők célpontok lettek,

„szellemi fölénynek” estek áldozatul,

de a hódítók már hanyatlásba estek,

és az emberiség még mindig nem tanul?

Pedig már bizonyos, hogy a kicsi a szép,

és a helyi táplálékot kell megenni,

s hogy a világunk vagy új korszakába lép,

vagy a mai élet pusztulását termi.

Elméleti szinten is egyértelmű már,

hogy az egyetemest egyedi képezi,

összesség önálló léte hamis művár,

összetevője viruljon, a nemzeti.