Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 906.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
906.
Ha frissen, vidáman: ez a jó ébredés,
akkor miért nem követi ezt mindenki,
divat lett a reggelt nagy istenverésnek,
kába fáradtság terének tekinteni.
Mondogatták, aki éjjel legény, legyen
reggel is az – de ha kit költögetsz hévvel,
tehetetlen fekszik, megsajnálod szegényt:
nem kelhet mindenki a napfelkeltével.
Főként ha már világosban ment aludni,
és előtte úgy kifárasztotta magát,
táncolt, ivott, dohányzott és vitatkozott,
vagy gépen játszva űzte időzavarát.
Sokaknak ismerős e volt állapotuk:
ha ritkán is, azért csak-csak kimaradtak,
ám másnap helyrebillentették másnapos
fejfájásuk: soha többét hangoztattak.
De akinek ez már függőség, szenvedély,
szinte megijed, ha aludni kell menni,
mindent kitalál hogy elhúzza a időt,
és majd igen későn hozzákezd még enni.
Mert nem tud leállni, fontos az ébrenlét,
hátha kimarad valamiből, gondolja,
pedig hát ő önmaga marad akkor is, ha
pihenésért szundítgat, néha álmodva.
És a kerek világ is besegít nagyon:
időzónákon át jön közvetítése,
és ha egyidőben akarjuk azt látni,
szárba szökkenhet álmatlanság vetése.
A megoldás adott: azt válogassuk ki
belsőnk s a kívüliek kínálatából,
mire szükségünk van és kedves lesz nekünk,
hogy ne legyen holnapunk fájó a mától.