Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 907.

907.

Csak az utókor tud pontos rajzot adni

a ma és tegnap történtekről, mert sűrű

a friss harci köd az események fölött,

megtévesztés teszi átláthatatlanná.

Ezért aki beszél róla, csak célok,

irányok és eszközök felől közelít,

de még ezek is igencsak homályosak,

mert mindent titkolnak, csak a mozgás látszik.

Vagy még az se, illetve több csak átverés,

merthogy a fő erő merre fog zúdulni,

kitalálni sem lehet, annyira mindegy

azoknak, akiknek már semmi sem drága.

Múlt és régmúlt esetében is hasonló

forgatókönyv létezését kikutatni

keveseknek van ma kedve, inkább

ahhoz igazodnak, mi már ismert, kételkedve

csak felszínen látszó beállításokban,

mai szemnek ellentmondó részletekben,

de az alapvető erő állapotát,

s az ahhoz köthető szándékot nem nézik.

E két terület sajátos arculatát

mai világunkból kiindulva hiszik

szinte azonosnak, örök emberinek,

megspórolva valósága elemzését.

Pedig régi világunk annyira más volt,

és olyan régi, hogy alig van róla hír,

elfedték a rá épülő újabb idők,

ez a túlélés ára, el kell fogadni.

Úgy tekinteni rá, mint mai rejtélyekre,

amit a milliárdnyi eset eltakar,

mégis valamennyire megragadhatók,

ha csúcsra járatjuk észbeli erőnket.