Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 910.

910.
Félni jó is lehet, ha tettekre sarkall,
nem bénít tudata jövendő veszélynek,
inkább összeszedettség ez, felkészülés,
ne legyünk könnyűk, ha bátorságot mérnek.
Mert hát nézzük csak meg, ki is az ellenfél,
kinek rontásától kell őrizni magunk,
lehet, a szándéka nem is olyan szilárd,
csak kitapogatja, mi milyenek vagyunk.
Persze, tud ártani, de miért is tenné,
ha tőlünk szeretne szerezni javakat,
amihez szükséges a mi dolgos kezünk,
mert a világ rendje, hogy ki vet, az arat.
Kiszolgáltatottságunk kell csökkenteni,
mihez ismerendő minden újabb vívmány
és a rossz szándék ártalmas eszközei,
egyenlítsünk erőt, hogyha harcot vívnánk.
Különösen ha az alapot mi adtuk
régi békés célú találmányainkkal,
aztán az éles késből érckard lett,
mely a háborúban nem állathúst irdal.
Külső támadótól belső csapat véd meg,
első másiknak nem tud fejére nőni,
mert a védekező nagyobb előnyben van,
idegent meg tud saját levében főzni.
És nem is eszik olyan forrón a kását:
ellenállásunkat elég felmutatni,
tehetünk ajánlatot örök békére,
megegyezve abban, mit tőlünk jó kapni.
Nyugodt építkezésünket folytassuk hát,
s terjedjen ki figyelmünk lehető rosszra,
ne rakhasson tojást nálunk mérges kígyó,
lélekegyezés pajzs, gonosz ellen osztva.
Comments