Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 911.

911.

Igaz, ma sem szabadna werbőczyskedni,

történelmi alkotmány helyén új lenni,

mert a nemzet lényege kerül veszélybe,

ha a népakarat nem a törvény vére.

Képviselete kap olyan szabadságot,

bekebelezheti az egész világot,

olyan irányt vehet, amilyet csak akar,

nem állíthatjuk le, ha hamisat kavar.

És ahogy ez igaz miránk itt kicsiben,

háborút robbant ki nagyban és íziben,

mihelyt beleütközik egy akadályba,

mi ellenállna, figyelve igazságra.

Mert csak másik összefüggést is tiporják,

nemhogy egyenlően szeletelnek tortát,

és a túlnyomó részt kevesen zsebelik,

ezért egyoldalú világ keletkezik.

Hogy megőrizhessék a túlnyomó zsákmányt,

újra koponyába kell verni a csákányt,

oly kifinomult fegyvereket gyártanak,

egész földrésznek halálosan ártanak.

De ez a gyakorlat azért tarthatatlan,

mert nemcsak a föld lesz tüzes pokol katlan,

az ember is semmivé váló felesleg,

géppel helyettesített múzeum-szeglet.

Ám hogy ne csak jóslatokba bocsátkozzunk,

vagy gonosz ellen folyton imádkozzunk,

éljünk javaslattal helyes cselekvésre,

mi legyen elménkbe továbbra bevésve.

Hogy ekkor a megoldás a visszatérés,

kipróbált törvénnyel való újra élés,

mit közakarat ki tud kényszeríteni,

hogyha magát elkezdi isteníteni.

Minden tulajdon és hatalom az övé,

minden tett eredménye gyűljön e köré,

minden tudás tudjon csak embert szolgálni,

minden természetünk örökké fennállni.