Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 912.

912.

Sokan félnek mostanában: rossz kezekben

van a világ, mert arra alkalmatlanok

vezetik rossz irányba, félrevezetve

népeket egységesítő hamis tanok.

Ha e nagy félelem nem is alaptalan,

és a világ mozgása rejti a veszélyt,

több kérdésben nagyobb a tehetetlenség,

minthogy használhatná valaki az eszét.

Látást a célokság szemüvege torzít,

mert csak visszamenőleg ünnepelhetjük

megváltónk szülőjének születésnapját,

előre nem tudjuk, meccsünk mitől nyerjük.

Próféták jósoltak általánosságban,

jelen erkölcsét terjesztve ki jövőbe,

mai jóslatok is ostoroznak minket

áldozatért, de semmi nem javul tőle.

Kiszámolva érzékelhetetlen nagyság,

megtévesztő a felnagyítás eszköze,

fejünkben nyüzsög a felmérhetetlenség,

uralja tudatunkat egy-egy részlete.

Ezért nyúljunk vissza régiek hitéhez,

hogy csak apró lépésekben haladhattak,

nagy ugrás és rombolás azonossága

figyelmeztessen, hogy nagyobb erők hatnak.

Alkalmazkodás nem egyenlő a vággyal

megoldani nehézséget mihamarább,

s amíg ezt várjuk el irányítóinktól,

álkielégítésnél nem adják alább.

Tereljünk összefogást eszmei síkra,

érjük el a helyzet legjobb megértését,

s a cselekvésből ne maradjon ki senki,

célozzon az emberség közös lépést.