Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 913.

913.

Ami eddig magátólértetődően

rendelkezésre állt, most megszűnni látszik,

kiderült, szükségleteket illetően

káoszos az ügy, s egyre nagyobb a pánik.

Már régóta figyelmeztettek bennünket,

hogy valójában kifogynak a készletek,

merthogy a természet kényelmünkért büntet,

túl sokan fogyasztunk: télen legyen meleg,

nyáron jól konzervált szobáinkban hűvös,

s nyersanyagként használtak kitermelése

is csúcsra jár, elosztásuk rendje bűnös

hatalom forrása: háború kérdése.

Világállapot: egyrészt egekbe szökött

gépezete észbontóan kifinomult,

de a másik része elmaradott, csökött,

előbbiek miatt segélyekre szorult.

De most kiderült: mindenki sérülékeny,

és szűkölvén, nem rest fegyverekhez nyúlni

akinek van, s tőle nincs ami megvédjen,

tömegpusztítóktól nem lehet elbújni.

Így vált az emberiség embertelenné,

újra napirendre került a hódítás,

elveszi erővel, minthogy pénzért venné,

nem megegyezés dönt, a békés út vitás.

Évszázadok vívmányai mennek tönkre,

hogy rossz társadalmi szerkezet maradjon,

annak törékenysége, mint cserépbögre,

nem képes ütésektől megoldást kapjon.

Megindult harcokban már sok az áldozat,

s a gazdaságot ennyi is leültette,

sodródás következménye vészfokozat,

mintha vezérelvünk már meg volna veszve.