Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 915.

915.

Igazán nagy emberekkel találkozni

gondolatainkon keresztül érdemes,

s kielemezni tettüket, ha az nemes,

személyiségük hitéből táplálkozni.

Hiszen igen sokan mielőttünk élve

nem is lehetséges, hogy szembe jöjjenek,

és kiknek élete jelen szerint remek,

nagy távol s magasban vannak hozzánk mérve.

S egyáltalán nem biztos, hogy ők oly nagyok,

akiknek produktumát nekünk eladják,

néha üzleti szempontok meghaladják,

felfújva tehetséget, mit isten adott.

Aztán a hivatal is beleszól nagyon,

mit viselnek, hogy kit milyen polcra teszünk,

tömeg-vezetőket kiválónak veszünk,

nemhiába dicséri sajtója agyon.

De az is kiderült, hogy a régiekből

csak sokkal később faragtak bálványokat,

mint mikor éltek, nyomtatott írásokat

olvasunk, s nincs hírünk kéziratok felől.

Azaz, akik berendezték világunkat

olyanná, amilyenként most megismerjük,

minek már egészét is bírálni merjük,

meghatározták a gondolati múltat.

Elavultnak állították a kétséget,

mert hiszen vezetni csak tudásból lehet,

az ő eszük a mindentudótól ered,

megfosztva az embertől önsegítséget.

Hogy ne saját magától várja a sokat,

– pedig a valóság mindig benne rezdül,

minden külső tudás rajta megy keresztül –

hanem szinte imádjon mai nagyokat.