Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 916.

916.

Elhatározásunk két irányban hathat:

ösztönözve tetteinket a cél felé,

s merev ragaszkodást is ránk kényszeríthet,

hogy akadályt gördítsünk változás elé.

Első esetben erőnket összerázza,

szemléletünkből kizárja a kétkedést,

s magasan tartva önértékelésünket,

edzett kitartóvá tesz, segít ténykedést.

Amihez az a meggyőződés vezethet,

hogy vezérlő eszménket jól választottuk,

nemcsak többséget vonz: minőséget jelent,

megfelel korunknak, bár a múltból hoztuk.

S fordulathoz itt van a kutya elásva:

hogyha nem alapos elemzést végeztünk,

mai alkalmazás helyett álmodozást

engedve magunkra, felhőket kergetünk.

Mert a tudásunk leginkább közvetített,

a könyvekben bíztunk eleinktől fogva,

s hogy azokban más érdek is megjelenik,

nehezen látható, maradunk a foglya.

Sok nemzedék óta élve hamisságot,

elvi szféra önigazolássá válik,

vagy a puszta tagadás visz ellenkező

oldalra, de ez se valós, mint a másik.

S ekkor rossz döntésünknek az a veszélye,

hogy kijavítására azért nincs remény,

mert bírálatát ellenséges szándéknak

veszed, s ellenállásod ettől hős-kemény.

Azaz a mában kell hatékonynak lenni,

kikutatni létkülönbségek forrását,

rugalmasan kezelve új adatokat,

korszak-vívmányokat, igazak tudását.