Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 916.
916.
Elhatározásunk két irányban hathat:
ösztönözve tetteinket a cél felé,
s merev ragaszkodást is ránk kényszeríthet,
hogy akadályt gördítsünk változás elé.
Első esetben erőnket összerázza,
szemléletünkből kizárja a kétkedést,
s magasan tartva önértékelésünket,
edzett kitartóvá tesz, segít ténykedést.
Amihez az a meggyőződés vezethet,
hogy vezérlő eszménket jól választottuk,
nemcsak többséget vonz: minőséget jelent,
megfelel korunknak, bár a múltból hoztuk.
S fordulathoz itt van a kutya elásva:
hogyha nem alapos elemzést végeztünk,
mai alkalmazás helyett álmodozást
engedve magunkra, felhőket kergetünk.
Mert a tudásunk leginkább közvetített,
a könyvekben bíztunk eleinktől fogva,
s hogy azokban más érdek is megjelenik,
nehezen látható, maradunk a foglya.
Sok nemzedék óta élve hamisságot,
elvi szféra önigazolássá válik,
vagy a puszta tagadás visz ellenkező
oldalra, de ez se valós, mint a másik.
S ekkor rossz döntésünknek az a veszélye,
hogy kijavítására azért nincs remény,
mert bírálatát ellenséges szándéknak
veszed, s ellenállásod ettől hős-kemény.
Azaz a mában kell hatékonynak lenni,
kikutatni létkülönbségek forrását,
rugalmasan kezelve új adatokat,
korszak-vívmányokat, igazak tudását.
Comments