Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 918.

918.

Király, királyné és királynő, ugyanaz,

legalábbis nálunk, ahol a nemzetnek

beavatott vezetőt választás útján

állítottak, amit manapság megvetnek,

tagadva, hogy az a réteg képviselő

volt eleve, már születésénél fogva,

mert erre felmenője érdemessé vált,

s lett utódainak bátorság a sorsa:

Biztonság teremtés önfeláldozással

akár, ha a szerencse elpártolt tőlük,

akik csatában, harcban őriztek hazát,

s volt öregkort megélt forradásos bőrük.

Így magas eszményt szolgáltak mindahányan,

ősi időfolyamból jött fennmaradást,

oly vívmányok békés érvényesülését:

nyújtott földreszállt Istennel együttlakást,

természettel közvetlenül együttélést

csillagos égre rajzolt feladatokkal,

miről öregek unokáknak meséltek,

jóban voltak növényekkel, állatokkal.

Gyógyszertár és szupermarket volt a házuk,

önellátásuk ma nyálcsurgatós módi,

nekik csak kevés termék volt beszerzendő,

azt szállító kereskedő se volt csóri:

Engedélyért vámot adott a királynak,

majd a gazdagodás pénzadóra váltott,

végül a piacon hitellel fizetve

új hatalom támadt s hódított világot.

De ha élet forrása még mindig a föld,

s szerves társadalomszerkezet ad irány,

órjássá lett emberiség-tagországok

szervezett működése királyért kiált.