Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 927.

927.
Hogy a gyógyszer nem étel, onnan is látod,
hogy minden gyógyszertárban ugyanazt kapod,
kiszerelése, gyártója esetleg más,
csak szigorú szabvány szerint árulhatod.
Ennyit tesz mögötte tudományos háttér,
sokszor évtizedes munka eredménye,
míg elkülönítik a hatóanyagot,
és aztán azt fogják gyártani mértékre.
De hogy mire mi kell, milyen betegséget
milyen kezelés enyhít, vagy gyógyít meg,
azt orvostudomány kísérletezi ki,
reménnyé változtatva gyógyulás-hitet.
Régi e tudás is, még ősibb a népi,
fűben-fában írt kereső bölcsességünk,
a gyógynövények ismerete áldásos,
mellékhatása nincs, ha gyógyteát főzünk.
Ugyanezt jó lenne ételvilágban is
érvényesnek látni: nemcsak a receptet
értve ez alatt – annak próbája ízlés –,
hanem minőséget, hogy nem hiába etet,
megvan benne az eredeti tápanyag
rendre, nem hígult fel tömegtermeléssel,
mint ahogy a valóság sajnos mutatja,
olyannyira, hogy nehéz felfogni ésszel.
Gondolhatnánk, hogy a kapzsiság miatt van:
kereskedelmet űz már a termelő is,
hasznot hajkurászva harcol önmagáért,
mert nagy az ellenszél, különben tengődik.
Azaz lelki baj ez, már elterjedt szerte
a világban, ahogy a nép megsokasodott,
ki lehet használni tehetetlenségét,
közben a szükséglet maradt igen konok.
Hozzászólások