Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 932.

932.

Ünnepélyessé teszi hétköznapjait,

aki dicsőségességet lát nemzeti

nyelvében, dalaiban, szokásaiban,

azok régisége, eredetisége

miatt, de nem bizonyítva tudományos

módon az összefüggéseket, hanem csak

felszínesen, érzésre, másoktól hallott

rokonság, messze elterjedés hitében.

S ezt a hozzáállást aztán bírálják is

sokan, akik összekeverik a tudós

feladatát az egyszerű emberével,

pedig e két fél ritkán cserél ki eszmét.

Azaz a száraz ismeretek leginkább

lelombozóan hatnak a büszkeségre,

de nem önmagukban, hanem beállítás

miatt, hiszen másként indultak kezdetben,

mikor a kutatás-módszertan létrejött,

mert a pénzt olyan birodalom adta rá,

melynek nem volt célja megerősíteni

nemzettudatot, hitet szép adatokkal.

Sőt inkább lefokozta jelentőségét

minden múlti sikerre utaló nyomnak,

ha rólunk volt szó, s kiemelte azokat,

amik viszont az ő érdekét szolgálták.

Hamis egyetemesség lett lépcsőzetes

társadalom képe múltra erőltetve,

de a mi hagyományaink ellenkeznek

ezzel, békés egymás mellett élő népet

felmutatva fegyvertelen sírok mélyén,

máig szívvel énekelhető dalokkal,

nyelv és gondolkodás végtelenségével,

mitől vidámak nemcsak az ünnepeink.