Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 933.

933.

Egyéni rosszaság nagy vízválasztója,

hogy sosem lesz képes oly gonosszá válni,

mint amit közösségi vezető szinten

céljuk érdekében csak megkockáztatnak,

mégha ártatlan saját áldozatokat

követel is a saját zászlós művelet,

amikor támadó és megtámadott is

ugyanaz: ördögi kiszámíthatatlan

történés, folyamat akar ellenségre

kenni embertelenséget, veszteséget,

mi igen érzékenyen érint mindenkit,

aki eddig kimaradt volna a rosszból,

és a felháborodás csúcsrajáratás

már olyan ellenintézkedéseket is

megenged, támogat, aminek addig még

ellenállt az emberségesség ereje.

Mivel ilyet egyedül, önmaga ellen

értelmetlenség lenne elkövetni,

senkinek még eszébe se jutna, nemhogy

kivitelezésével találkozhatnánk.

Így hát, jó tudni, hogy van legalább ilyen

eszközünk megkülönböztetni a tiszta

és a piszkos szándékokat körülöttünk,

mikor minket állítólag képviselnek,

akiknek irányítást kezébe adtunk,

ezért kell őket folyton ellenőrizni,

intézkedésük átláthatóvá tenni,

s vétóval leállítani, ha szükséges.

Mert ha minden közös vállalás korlátos,

és ez minden nemzetnél fő szabályként él,

egymás megtámadása se kerül szóba,

nemhogy nevükben magunk ellen fordulnánk.