top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 936.







936.

Egymásba csúszik értelmes–értelmetlen,

utóbbi otthonosabb a természetben,

ami mutatja, hogy az értelem áldás,

csak emberre jellemző magasba mászás.


Gondolat-repülés együtt madarakkal,

mérnöki ész mindent darabokra szabdal,

úgy közelíti meg a természet mélyét,

hogy megvilágítja istentelen éjét.


Mert mintha csak minket izgatna a semmi,

midőn a teremtőnek kellett megtenni,

hogy legyen világunk, ahol fejlődhetünk,

gyeplőnk elengedte, önállók lehetünk.


Lehet, híres értelmünk nem is több ennél,

hogy rosszabbnak lássuk a káoszt a rendnél,

s úgy rendezzünk el mind nagyobb környezetet,

hogy nekünk működjön, de maradjon kerek.


Maradjanak értelmetlenek a tárgyak,

ne legyenek megszemélyesített árnyak,

az állatok lelkét se sajátítsuk ki,

mintha miénk lenne, mert magunkból csuk ki.


Vegyük magunkra annak felelősségét,

hogy örököltük a lét szellemi részét,

miben csak a nagy elme tud megújulni,

hallgassunk rá, s nem fogunk dugába fúlni.


Vagyis ne hagyjuk dugába dőlni magunk,

attól, hogy mérhetetlenül sokan vagyunk,

és szerencsésebbeknek sokkal több jutott,

míg a nagy többségünk már hiába futott.


Hagyjuk érvényesülni az összességet,

ereje majd helyreállít egészséget,

de ahhoz minden egyesünknek tudni kell,

nincs egyéni dicsőség, csak közös siker.





14 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page