Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 938.

938.
Ha eredeti, jó magyar akarsz lenni,
nincs nehéz dolgod, csak maradj természetes,
nem kell senkinek sem a kedvére tenni,
ráadásul mindez igen élvezetes.
Mert a köztudottnál régebben vagyunk itt,
lényegében a kezdettől alakulunk,
mikor még barlang jelentette a bunkit,
van onnan sok nyoma, hogy ősi a múltunk.
Nem lehet kérdés velük a folytonosság:
megszakadására nincsen bizonyíték,
inkább a jó élőhely adta hasznosság
szaporított bennünket végig – veríték,
szorgalom árán, és mintául szolgálván,
innen messzire távozó szülötteink
számára, amitől hasonló a táj már
ott is, megművelt föld, s takaros tereink
falvak közepének: közös szentelt mű hely,
hol jól tárolható volt gabona, füstölt
hús, megfért fonóval kohó s kovácsműhely,
apraja-nagyja fonalat, vasat nyüstölt,
s tartotta öregebb a fiatalt szóval,
sok mondanivaló volt, mindenki fülelt,
ott ismerkedhetett meg szellemi jóval,
kit hazafiság, kit szerelem tüzelt.
Azaz olyanok vagyunk, mint a nagy többség,
leigázó hatalom ritkán merészelt
ránk támadni esztelenségében, fölség
hirdette védelemben mindenki részt vett.
Ki ezzel, ki azzal, erővel, kenyérrel,
de persze a béke volt az alapállás,
mert a hitünk spórolt az emberi vérrel,
elő élet volt istennek felajánlás.
Opmerkingen