top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 944.







944.

Életem végén bölcsek nyomában jártam,

nem gyönyörködni kell tehát eme tájban,

hanem elgondolkodni üzenetemen,

hogyan járunk-kelünk élet egyetemen.


Szinte beleolvadva szürke háttérbe

éltem rikácsolva, néha mégis félve,

hogy nem elég erősen ütős a hangom,

ritkán értenek meg, hatásom csak random.


De a közel lévőkkel úgy érintkeztem,

mint ahogy saját magammal belekezdtem,

mert láttam, hogy létünknek soha nincs vége,

ezért ritkán adatik nekünk a szépe.


Örültem a mások sok-sok sikerének,

hogy erről szólalhat a földön az ének,

és ha egyszercsak hirtelen vége szakad,

emberség szekere bátran tovább szalad.


Ha nem voltam teljesen tudatában,

hogy a holnap milyen lesz, hittem a mában,

megtaláltam én is minden nap örömét,

észfénnyel oszlattam érzelem bús ködét.


Most itt ülök már a mindenség közepén,

mert legbelül tudom, ez hamar véget ér,

öröklét küszöbét átléptem, ha éltem,

nem hiba a halál, ebben Isten vétlen.


És ha megtévedtek olyként tornyosulnak,

mást nyomorba nyomnak, mégis boldogulnak,

ahonnan kilépve megboldogult lettem,

már a tudásfáról épp eleget ettem.


Amint a semmibe hullatott bölcselők,

kiktől nemcsak talajt, elvették az időt,

de időtlenségükkel meghódítanak,

mint engem, úgy mást is, ez a jóakarat.







14 megtekintés

コメント


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg