Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 953.

953.

Okosnak lenni inkább kifizetődő,

mint nem lenni annak, így nem ez ad teret

a butaságnak, hanem általánosan

kikerülhetetlen modernkori keret,

miben élni mi lavírozzuk be magunk,

azazhogy soha se lehetsz elég okos,

amin néha csak figyelemhányt értünk,

az pedig a lélekjelenléttel fokoz

feszültséget, kiiktatódván bonyolult

világunk ezernyi összefüggésének

figyelembevételekor, mulasztáskor,

miközben háttér fülsiketítő ének,

vagy rettenetet közvetítő, vagy álhír,

hihetetlen, amin fennakadsz, és kifut

a tej, kiesik a tojás a kezedből,

imádkozzál ügyesség el ne hagyj rítust.

És itt még nincs vége, sőt, csak most kezdődik,

mert az eszmék terén is van megbicsaklás,

amikor nem érted azt az összefüggést,

amire építik neked a zaklatást.

Netán úgy szeretnének foglalkoztatni,

hogy ahhoz nincs elegendő jó képesség benned,

de ezt te sem tudod, ezért vállalkoztál,

aztán szégyenszemre hamar el kell menned.

Már ennyiből látszik, nem egyedül tőlünk

függ az okosságunk, hogy elvárásoknak

kell megfelelni, mihez szinte nincs annyi

közünk, mint velünk kapcsolatos másoknak.

Ezért van, hogy szép lehetsz, de okos soha,

s nem azért, mert az élet mostoha, igen

fontos kívánalmak összerendezése:

a Földön milliárdan vagyunk, nem tízen.