top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 978.

szilajcsiko








978.

Még mindig háborúba lehet dönteni országokat, hullik a katona,

rommá lesz a falu és a város, a lakói is tizelődnek, élelem, víz,

fűtés, áram csak igen nehezen, vagy sehogy sem jut már oda,

felélik a tartalékaikat, miközben a frontra jut fegyver elég, sőt

éppen kisöprik a korábbi évjáratokat, helyettük újat gyártsanak.


Mi ez, kapkodjuk a fejünk, ha túl közel történik, a szomszédban,

pedig a folyamat távolabb sosem állt le a világégés óta, csakhogy

az annyira nem érintett minket, legfeljebb a szekértábor tagjaként

erősítettük a „béketábort”, támogatásként küldve a felesleget oda,

s megnyugodva, hogy a jó oldalon állunk és majd győzni fogunk.


Ez ismétlődik még ma is, csak már látszólag más eszmerendszer

szerint, hiszen megint a háború eszközével tud csak érvényesülni,

nem lehet tehát túlságosan másabb, mint korábban, mert az eszme

már régóta akörül forog, hogy szellemi lényként az ember sokkal

több, mint a másik torkát elharapó állat, kultúrlények vagyunk.


Így aztán az eszme még mindig nem eszme, ha hazugság, habár

megtévesztőn illegeti-billegeti magát előttünk többféle alakban,

újabb és újabb területre behatolva akar meghatározó lenni, de

nem építően, hanem káoszt okozva a rombolással, ami nem áll

tőle távol mint eszköz, mert félelmet keltve gyakran használja.


Hol van már a felvilágosodás és a klasszicizmus együttes szép

fellépése, ami kivonatolta a történelem minden jó oldalát és

ajánlásokat tett a legjobb világunk elérését elősegítő lépésekre,

hogy fogadják meg a népeken uralkodó királyok, s a nemzetek

békés együttélésbe kezdjenek mindörökre szóló szövetségben.


Már a kezdet kezdetén tragédiába torkollott a jó világra való

átalakulás, mert a felszínen mintha a csőcselék diktált volna,

könnyedén lázadást szítottak valakik a fennálló rend ellen,

minek fényűző pompája haragra gerjesztette a nélkülözőket,

s ily erővel a hagyományos vezető réteget megsemmisítették.


Ezt a tehertételt hordozza az eszme azóta is, minek nevében

tették, és mintha nem venne tudomást az áldozatokról, csak

velejáró veszteségnek tartva, akkor viszont mégsem lépett túl

a kezdeti hatalom erőszakosságán, midőn az emberáldozatot

istenengesztelésnek mondták, s e folytonosság igen árulkodó.


Azaz itt nem a kutya van elásva, hanem eme rendszer aljas

hazugsága fölötti szemhunyás lehetősége megadva az olyan

győzteseknek, akik elég kegyetlenek ahhoz, hogy másokat

eltapossanak és hullájukon keresztül érvényesítsék úgymond

akaratukat olyan nemes cél iránt, ami így tehát lehetetlenség.


Az igazságosság erkölcsi színvonalát csak az emberösszesség

minden érdekét figyelembe véve lehet elérni, minden kevesebb

kényszerű elfogadása előbb-utóbb kikezdi, veszélybe sodorja

a látszólag virágzó életet, mert erkölcs nem öncélból született,

hanem hogy természeti kemény korlátokkal együtt tudjunk élni.


Ha túlszalad szélsőséges irányban emberközösségünk túlnyomó

többségének tevékenysége, mert az érdekvakságban szenvedők

afelé terelik őket, nincs biztosítékunk, hogy megállunk a veszély

kezdetét jelentő határon, s túlszaporodva felélhetjük a megújuló

tápanyagforrásainkat, vagy a háború érte irt ki mindnyájunkat.


Ezért kellene a már pár száz éve javasolt földi örök békénket

megvalósítani, mihez nem elegendő az embertömegek egyéni

békeakarata, hogy boldogulni, egyáltalán élni tudjanak, hanem

ama eszme- s vagyonbirtokosok részéről kellene nagy fordulat,

akik csak pusztításunk örök romjain akarnak tovább uralkodni.


16 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page