top of page
szilajcsiko

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 996.







996.

Mint oly sok minden, ma már a kirándulás sem a régi, mert

vagy teljesen átalakult, vagy csak kevesen űzik fénykorához

képest, azaz vesztett népszerűségéből, talán leginkább üzleti

okok miatt, no, szóval, hogy üzlet lett belőle, míg régebben

a szegény ember is megengedhette magának szórakozásául.


Persze még rengetegen felkerekednek hátizsákkal, két bottal

kézben és nekivágnak a hegyeknek, de hogy a hegy lábához

hogyan jutnak el, nagyon megváltozott, mert többnyire saját

autóval és ott leparkolnak, míg régen ez vonattal, hajóval és

busszal történt, s már azon ülve megindult a hangulat felénk.


Ma a kocsiajtó távirányítós zárásának pittyenése nem kelt fel

olyan hangulatot, érkezés előtti izgalom se, hogy lesz-e elég

hely a parkolóban, nem ráhangoló, s ha kényelmesen hévvel,

busszal megyünk egészen Dobogókő tetejéig, valahogy nem

lesz igazi gyönyörködésünk a hirtelen elénk tárt kilátásban.


Mert az igazi izgalmat ki kell izzadni, csak felkapaszkodva

hegytetőre lesz hiteles, mert megérdemelt a feltáruló látvány

megtekintése, növekszik a szemlélődés élménye csillapodva

a zihált légzés, lihegés, s ránk ülepszik régen várt nyugalom

itt a Magasságosnál, mivel minden gond, baj odalenn maradt.


Hol vannak már azok az egésznapos gyalogtúra kirándulások,

a célhelyhez oda és vissza, jól beosztva az erőt, hogy kibírjuk,

hiszen nem számíthattunk segítségre, mert a többiek ugyanúgy

elfáradtak, bár erősebbje cipelte a terhet, kenyeret, szalonnát,

hogy a déli tábortűznél legyen mit sütni és mire csöpögtetni.


Ebben is, mint sokmindenben az köszön ma vissza, hogy az a

régi világ milyen szegény volt, szegényesen kirándulgattunk,

míg ma ennek is megvan már a módja, rangja, csáberejét adják

mintabeszámolók, hova divatos ma menni, hol jó a kiszolgálás

az étteremben, s aztán be lehet-e ott szerezni valamilyen trófeát.


A régi egyszerűség azonban valódiságot jelentett és erőfeszítést

a cél érdekében, megdolgozott élményt, tényleges elfeledkezést

minden másról, mert a természet közel jött és belénk furakodott

az öt érzékszerven keresztül, voltak még illatos mezei virágok,

szamóca nyáron, som és kökény ősszel, a fagyott csipkebogyó


télen, s kövekért is lenyúltunk, tapogattuk őket, zúgott az erdő,

szóltak a madarak, és még a moha is élénk zöld volt eső után,

a pára, a harmat is barátunkká lett, a Nap éppenhogy áttört néha

a lombok között, érezni lehetett az erdő hűvösét, a tél kemény

volt, hóval fedte a tájat, minden fehér volt, meddig a szem ellát.


Mára már úgy megváltozott az időjárásunk, hogy messzire kell

utazni, hogy mindehhez hozzájussunk, bár sokakban nem merül

fel ilyen emlék s igény se, mert sosem próbálták, jutottak hozzá,

a Medence közepén sokkal jobban ki vagyunk téve civilizációnk

ártalmainak, menni kell hát széleire, ott megkeresni emberségünk.


Mert az otthonunkat, különösen kertes házban képesek vagyunk

lakályossá tenni, széppé varázsolni, városi környezetben is bejön

az esztétika, de ha csak az otthon és a munkahely közt ingázunk,

gyereknek iskola, családnak néha templom vagy színház, soha nem

mondunk le monoton életünkből kirángatni magunkat a szabadba.


Mindegy hova, csak legyen változatosság, mit bánom én, még ha

autóval megyünk is, de a kilométerszámláló mutasson sokat, aztán

az eltöltött idő is legyen elegendő a kikapcsolódásra, feledtetni a

mindennapok egyformaságát, praktikum szürkeségét, tartsuk a jó

szokást, évente, s ha lehet többször, felkeresni lélekemelő tájakat.


15 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page