Deli Mihály: SZÍNHÁZ UTÁN (Hokuszai és Oi közös képe)

 SZÍNHÁZ UTÁN (Hokuszai és Oi közös képe)

Hokuszai és

leánya, Oi, este

a színház után

hazafelé sétálva

néma képeket vittek

feszes hátukon

Közös múltjukon túlról

hozott meséket

rajzoltak emlékeik

mágikus lapjaira

Az apa finom

vonalaiban lánya

nyersebb színekkel

álmokat valósággal

megvert és összekevert

Hőseik lázas

lélekkel előléptek

Ölelő karral

egymást rántották harcba

szerelmes küzdelembe

„Meg kell hajolnunk

a színház előtt / legyőz” –

mondta Oinak

„A művészet szellem, nem

élet / kezünkben tartjuk

a tükröt, erre

tanítottál / rajzunkon

ellenségeink

is mi vagyunk / ez nemes

kihívás” – felelt Oi

Hokuszai el-

mosolyodott: „Voltam én

már sok minden, a

tükrökön is átlépek

ha kell, és visszatérek

bármikor, de mit

nem adnék, ha egy este

én lehetnék a

Sárkánykirály, aki a

világból kiűzi a

gonoszt, s álmában

mindenki mulathatna

reggelig…” / „Amíg

egy pusztító földrengés

le nem nyeli unalmas

boldogságunkat” –

lökte meg apját Oi

„Azt mondom neked

mi vagyunk ez a mese

bárki írta, rajzolta –

szólt Hokuszai –

Minden pillanat egy kép

Beláthatatlan

távolság és közelség

Benned van, mert te vagy az

Nehéz játék, de

Mindenki beletanul

A fehér lapon

mikor megindulnak a

mély vonalak, a színek:

tombolhatnak a

sárkányok benned, karod

fegyelmezetten

emelkedik a karddal

és szívük előtt megáll”

Oi szorosan

Hokuszaihoz simult

Száraz könnyei

mögött bomladoztak a

vonalak, a rőt színek

Katsushika Ōi: Műtét Guanyu karján

(A kép forrása: itt)