EGY CSORBA ÉV (Deli Mihály verse)
- dombi52
- 3 nappal ezelőtt
- 1 perc olvasás
Most március van
Decemberig a világ
fordul egy nagyot
Úgy tűnik majd, hogy minden
megváltozott / pedig nem
Az lesz, ami volt
más színekben/feketén
De régtől fogva
ismerősek ezek a
kusza erővonalak
Már dalolnak a
madarak, bomlanak a
virágok / a nyár
fészket rak a háború
véres sárkányinak
Majd leszakad a
költőien keserű
rozsdamarta ősz
Kiontott belek lógnak
a dőlt kerítéseken
Tetemek erre-
arra a falak mentén
Jobb is lesz, ha a
hűs hó betakar mindent
Aztán olvadáskor a
dermedt túlélők
takaríthatnak / romok
sírköveire
vésik egymás neveit
és ha akarják, ha nem
torz kínjaik szar
gyűlöletükkel össze-
keveredik / mind
bűnös lesz / füstös békét
okádnak egymásra az
öröktől fogva
kibékíthetetlenek
A Kard helyett egy
illatos paragrafus
mondja ki az „igazat”
A sárban jó, s rossz
hullák csontot cserélnek
Hiú reménnyel
jő az új év, mely édes
méreggel teli / ahogy
ezer év óta
mindig / finomat főznek
sírnak, nevetnek
S belső árulóikkal
járják a régi táncot
