Egy kalandor régész, aki nemcsak ősiségünk eltagadásában, de trianoni megcsonkításunkban is kulcsszerepet játszott (Darai Lajos ajánlása)
- szilajcsiko
- 21 órával ezelőtt
- 3 perc olvasás
A krétai nagy déli kultúra és a Kárpát-medencei egyenrangú együttműködést folytató, azaz mellérendeléses szemléletű rokonság ellen támadt Arthur Evans-féle, birodalmi és alárendelő mentalitás, sőt rasszista világnézet jobb megértésére, sőt bizonyítékául érdemes elolvasni azt is, amit Makkay János közölt erről a kalandor „régészről”, aki inkább avíttas a szemünkben, bár nézetrendszere nem akar kimenni a divatból (nagy kérdés maradt, ki pénzelte őt, hogy ilyen nézeteket valljon, s hogy meg tudja venni a földet, amin ásott Krétán, stb). Sőt, a mai fejleményeket nézve, ismétlődő, folytatólagos ez a hozzáállás és „eredményesség”. Az első világháborút is ennek a hozzáálásnak is „köszönhetjük”, valamint a trianoni országcsonkításunkban is szerepet játszott. Arthur Evans felszínessége, magasabbrendűségi tudata és angol impérium szolgálata így embertelenséggé váltan köszönt vissza a krétai leletekből, ideje lenne helyretenni azok értékelését, aminek jó példája a német Christof Plothe természetgyógyász doktor írása is, de még inkább a mellékelt Makkay-írás.
Makkay János (1933–2023)
Sir Arthur Evans és Trianon
Arthur Evans, John Evans, egy kiváló régiségbúvár (antiquarian, tehát régész, éremgyűjtő és geológus, 1823-1908) elsőszülött fia nem mindennapi alakja a régészettudománynak. Az alábbiakban életművének egy olyan részével is megismerkedünk, amely merőben más jellegű, inkább politikai. Tudományos tevékenysége és politikai kapcsolatai azonban egész élete során kölcsönösen segítették abban, hogy akár a legmagasabb hatalmi körökben is befolyása legyen. Magyarország történetében ez az Angliában feltétlen hitellel rendelkező befolyás sorsdöntő szerepet kapott. Az alábbi beszámoló abban a feltevésben született, hogy Arthur Evansnak Trianonnal kapcsolatos előkészítő tevékenysége a magyar történettudomány körében mindmáig ismeretlen maradt. Romsics Ignácnak a közeli napokban megjelent alapos összefoglalása például nem tud Evansról, és angol eredetű térképei Magyarország felosztására legalább egy évvel későbbiek, mint Evans javaslata 1913-ból (1. térkép). Az adatok egy részét az oxfordi Ashmolean Museumban 1994 tavaszán rendezett Evans-kiállításon ismertem meg. A kiállítás annak centenáriumára született, hogy Arthur Evans vezetésével, száz évvel korábban, 1894-ben költözött a múzeum a mai helyére.
*
Valamikor 1845 előtt egy Alexander Kinglake nevű utazó Görögországba vezető útján Zimonynál kelt át a Dunán, és a Habsburg birodalom Magyarországa után Belgrád alatt rögvest leckét kapott az akkor még török uralta Szerbiából és Boszniából: az út mentén mindenfelé keresztre feszített férfiakat látott, széttárt kezeiknél rászögezve a vízszintes gerendákra, viaszsárgára aszalódott testükből már csak a napfényben himbálódzó csontvázuk fehérlett, amint a semmibe bámultak üres szemgödreikkel. Amikor azonban a világhírűvé lett angol régész, Arthur John Evans (1851. július 8.–1941. július 11.) először jutott el bátyjával a Bosznia és Horvátország határán a Szávától délre fekvő Kosztajnicába, ez a balkáni török-szerb világ teljesen eltérő benyomást tett rá. Megragadta a táj szépsége, az először látott bazár tarka kavargása, a beüvegezetlen ablakok csodásra festett zsalugáterei. A házak előtt üldögélő lefátyolozott nőkről ugyan csak sejteni lehetett, mily gyönyörűek, de Evanst kárpótolta a titokzatosság, az egyszerű ruhákért pedig a férfiak színpompás öltözéke. Mindössze hét órát töltöttek a török birodalom peremén, de ez is elég volt arra, hogy Evans halálosan beleszeressen Boszniába, az ortodox szerbekbe és a bosnyákokba, és ettől kezdve a Balkánt a világ minden más részénél többre tartotta. Ebből a hamis fiatalkori ábrándból Magyarország számára tragikus következmények származtak. Evans rögeszmés ábrándja csak megerősödött, amikor a következő évben, 1872-ben Pesten és Erdélyen keresztül Románia felé vette az útját. Pest és Petrozsény között 34 óráig utaztak vasúton. Felületes benyomásai elhitették vele, hogy Nagyszebenben, a szászok fővárosában és Brassóban senki egyetlen szót sem ért németül vagy éppen magyarul, viszont olaszos latin mondatait a legegyszerűbb valach, azaz oláh pásztorok is megértik. Persze, őt is kijózaníthatta volna az első igazi balkáni látvány, ami szemébe ötlött, amikor a Törcsvári-szoroson át elhagyta Magyarországot, és útban Ploeşti felé megpillantotta az első érdekességet, egy megölt férfi testét, ami fej nélkül az út szélén feküdt. De már késő volt: semmi sem ábrándította ki többé balkáni szerelmeiből.
(...)
A teljes cikk innen tölthető le:
Comments