EGYÜTT (Deli Mihály szabadverse)

---

Hiába, minden rólam szól

Meg rólad

Mindig minden rólunk szól

Együtt mindannyiunkról

Kicsi elmozdulások, más színek, illatok, lélekpecsét ellenére:

ugyanazok vagyunk

Nehéz ezt elfogadni (megélni) ((beletörődni)) (((megérteni)))

Ezért nem is nagyon forszírozom (forszírozzák)

Mindenki nagyon önmaga akar lenni

Csak úgy (ál)szerényen:

egyszerre vad szubjektum és közben igazodó gyermek

Peckes, öntudatos, szavazó állampolgár

és emberekhez‒állatokhoz‒természethez simuló lélek

Ezzel mégis szembesülni kell

(akar, nem akar, de mindenki szembesül vele)

Van, hogy kerülgeti az ember, küzd

Máskor valamiféle vonzás miatt meghajol

Nem árt elébe menni

Mert mint mondom:

az lesz a nagy egymásra találás

a nagy összeolvadás

önmagunk elvesztése

Átalakulás

Nézz magadba, te szegény lírikus / drámai hős / szent statiszta

Vér‒tüdő‒csont‒agyvelő ugyanaz

A mozgás szintén

Fájdalom‒félelem‒éhség ugyanúgy

A föld, a nap, az ég szintén

Mindenki karattyol, sóhajtozik, alszik, pislog

Nyavalyás hangya mind

Ugyanúgy születnek, ahogy pusztulnak

Ha előtte végtelen semmi, utána végtelen semmi:

akkor mi ez az okoskodó-érzelgős álom?!

Pláne, ha előtte-utána: minden

Akkor még inkább!

Lázaink összefolynak

A dolgok különös módon átrendeződnek

S hogy lesz-e reggel, huncut másnap, vagy többé soha –

szinte mindegy

Mert együtt minden sokkal könnyebb

Ha nem könnyebb is, de nehezebb

Könnyebb/nehezebb: ahogy az rendeltetett

A kép forrása: itt