Elhunyt Czigány Edit
Szomorú hírt kaptunk:
„Testvéreim az Úrban, a kórházban már csak a lehúzott ágyat találtam – ma délben fejezte be küzdelmét Edit, fél 1-kor halt meg. Isten nyugosztalja."
Drága munkatársunktól, szeretett szerzőnktől egyik csikós írásával – a tőle kapott útravalók egyikével –, és költőbarátja, Deli Mihály versével búcsúzunk. (VDGY)
Czigány Edit: A „Vak Sors” mi vagyunk
Szociális munkások, szociológusok, pszichológusok mesélik, hogy aki sokáig él hajléktalanként az utcán, azt már több okból nem lehet – se jó szándékból, se kényszerítve – visszahelyezni a társadalomba. (Sokszor a hajléktalan szállóba se, a téli mínuszokban.)
Miért? Mert tudatilag és sejtszinten, kémiailag is megváltozott.
Azaz az alkalmazkodás nem más, mint ez a pszichikai, kémiai, fizikai elváltozás. Többé nem lehet visszacsinálni!
Hozzá lehet tenni még buta magyarázatként – és talán van is benne némi igazság –, hogy úgy megszokta a SZABADSÁGOT, a szabálynélküliséget, a kötődésmentes kapcsolatokat, hogy nincsenek lakhatási, számlafizetési, munkahelyi gondjai, hogy nincs is tudatában annak, hogy ő maga változott meg mentálisan és fizikailag.
Olyan közegbe kormányozta magát – tudatlanul –, hogy már nem felel önmagáért sem, nemhogy másvalakiért.
Egy saját gyártmányú, idegen identitással él együtt.
Tudunk róla, hogy minden, amit teszünk, vagy nem teszünk – azaz mulasztunk –, minket alakít át?
Kár, hogy ezt nem tanítják a tíz parancsolattal együtt: hogy a tilalmaknak ez az értelme! Hogy téged változtatnak meg a tetteid, nem a világot!!!
Nem Isten hozzád való viszonyát!
Saját magad hozod abba a helyzetbe, mintha egy savas Petri csészéből átültél volna a lúgosba, vagy fordítva!
Ez a Teremtés földi, profán változata. A választás drámája. A dráma kiindulópontja.
Shakespeare bizonyosan tudta ezt, ezért nem avulnak a művei.
Semmilyen körülmény nem tesz minket szerencsétlenné, csak saját magunk.
Nehéz elismerni.
Deli Mihály: Tehetetlen indulat
