Európa végérvényesen Ukrajna hátországa lett
–
Vukics Ferenc írása
Ukrajna sokszor „teljesítési kényszer alatt áll”. Egy hónappal ezelőtt már írtunk arról, hogy ezen kényszerek miatt a Kijevi vezetés, sokszor ”vészmegoldásként”, kiképzetlen katonák tömegeit vetette be az orosz erők ellen.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár egy hónappal ezelőtt amiatt aggódott, hogy energiaválság okozta európai nehézségek esetleg az Ukrajna iránti elkötelezettség csökkenéséhez vezetnek. Már eddig is előfordult, hogy a fegyverszállítások megakadása után az ukránok megijedtek attól, hogy végleg leállnak a nyugati „segélyek”. A kijevi vezetés ilyenkor mindenképpen bizonyítani akarta, hogy képesek harctéri sikereket elérni az oroszok ellen. A „vészmegoldások” alkalmazása során nem számított az, hogy két-három hetes kiképzéssel rendelkező katonák ezreinek kellett meghalnia. A hírekben úgysem jelentek meg ezek az adatok. Már a támadó alakulatok válogatásánál figyelnek arra, hogy egy településről ne nagyon kerüljenek sokan ugyanabba az alakulatba. A tömeges temetések a hátországot gyorsan ráébresztette volna a háború valóságára.
Akkor jeleztem, hogy a legnagyobb felelőtlenség néhány hetes kiképzés után harcba küldeni ezeket az embereket, mert nemcsak magukra, de a náluk jóval tapasztaltabb társaikra is életveszélyesek.
Az ilyen eljárás nem sokkal különb a tömeggyilkosságoknál. Jászberényi Sándor magyar haditudósító egy hónappal ezelőtt egy brit önkéntes csapattal készített riportot, amely ukrán katonák kiképzésével foglalkozott. A beszélgetés során az egyik kiképző nem volt túl jó véleménnyel az ukrán fiatalokról:
„Sok kölyök. Sok taknyos kölyök. Alig van rájuk egy hónap, aztán mennek a darálóba. Ezt megírhatod. Meg hogy addig nem hiszik el, hogy nem jó az Instagramra meg a TikTokra posztolgatni, amíg le nem rakétázzák őket.”
A háború során nincs pardon, nincs is idő semmire. A helyzetek gyors és éles váltakozása nemcsak a harctéri parancsnokokra, a kiképzőkre, de a politikai döntéshozókra is komoly nyomást gyakorol. Ilyenkor a megszokott kiképzési időszakokat sem lehet tartani. Egy ún. „gyorsított képzés” során az egyes harcos kiképzésére is minimum öt hét kell, a szakkiképzésre ugyanannyi, a tűzpár és a tűzcsoport kiképzés minimum három hetet vesz igénybe. A rajkötelék, a szakaszkötelék, a századkötelék kiképzése is legalább két hónap. A zászlóalj összekovácsolása legalább három hét. Mindenféle kényszer esetén is legalább 3-6 hónap képzésre van szükség ahhoz, hogy a harcolóknak esélyük legyen a túlélésre. Ettől még egyáltalán nem lesznek képzett katonák. Bonyolult fegyverrendszerek kezelésének elsajátításához, harcot vezetni képes parancsnokok kiképzéséhez, törzsek összekovácsolásához még több időre van szükség.
Továbbra is úgy gondolom, hogy a katonák esetében minimum fél év, alegység parancsnokok esetében (nagyságrendtől függően) minimum 9-12 hónap felkészítésre van szükség.
Akkor jeleztem, hogy az a legnagyobb baj, hogy azok a katonák, akik most a „darálóban” vannak, valójában nem is tudják, hogy hova is mentek, és fogalmuk sincs arról, hogy hogyan kell harcolni.
Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a háború vége után megdöbbenve fogunk olvasni az ukrán (és az orosz) veszteségek valódi nagyságáról. Még aggasztóbb jelenség, hogy a nyugati hadseregekben alkalmazott eljárásokhoz képest jóval kevesebb figyelmet fordítanak a harcoló felek a sebesültek szakszerű ellátására.
A szakadár erők és az ukránok szinte csak minimális ellátást biztosítanak, de az orosz csapatok egészségügyi ellátása is ezer sebből vérzik. A legnagyobb hiányosságok a sebesülés utáni első három órára vonatkoznak.
Kevés a harctéri életmentő és kimentést végző katona és ennek következtében a sebesültekből sokkal többen haláloznak el, mint ahogy az „indokolt” lenne.
Az idő sürgetése miatt az ukrán vezetés nem nagyon foglalkozott azzal, hogy kiképzett katonák kerüljenek ki a frontra. Ez óriási veszteségeket eredményezett, amit csak a mozgósítás állandóvá tételével lehetett fenntartani.
Lényegesen jobban jártak azok a katonák, akik július elején érkeztek Angliába, és csak 120 napos kiképzés után kerültek a frontra. A szeptemberi ellentámadások már bizonyították, hogy a külföldi képzéseken részt vett katonák megérkezése komoly lökést adott az ukrán erőknek.
Agusztus elején a brit Guardian magazin rendkívül súlyos ukrán veszteségekről számolt be, és többször is hangsúlyozta, hogy a jól kiképzett és felkészített ukrán reguláris haderő jelentős része már elesett a háborúban. Az akkori hírek szerint már egymillió olyan katona harcolt Ukrajnáért, akiknek korábban semmilyen harci tapasztalatuk sem volt.
A német Die Welt szerint nagyon sok fiatal orosz és ukrán katona hal meg Ukrajnában. „Az elesettek több mint egyharmada 25 éves vagy fiatalabb, sokan pedig még a 20. életévüket sem töltötték be.”
Az orosz hadvezetés szerint az ukrán hadsereg vesztesége csak a szeptember 6-10. közötti időszakban a harkivi északi és mikolajivi-Krivij Rih-i déli frontszakaszon meghaladta a négyezer halottat és nyolcezer sebesültet. Egyes elemzők szerint az orosz halottak és sebesültek száma meghaladja a 140 000 ezer főt. Az ukránok veszteségeit ugyanazok a szakértők az elképesztő orosz tűzerő miatt 270 000 főre (szintén elesett és sebesült katona) becsülik.
A 2023-as ukrán költségvetésben még újabb hat hónapig tartó háborús helyzettel számolnak. Rövidesen beérkeznek az erősítésnek szánt orosz csapatok, amelyen két-háromszorosára emelheti az egy időben, egy területen harcoló erők létszámát.
Ez azt is jelenti, hogy a veszteségek drasztikusan nőni fognak az elkövetkező hónapokban és szinte biztosra vehető, hogy a háború kezdetének „egy éves évfordulójára” több mint egy millió áldozata (elesett katona, civil, sebesült) lesz ennek az őrületnek.
Külön megjegyzést érdemel az a tény is, hogy az ukrán katonai áldozatok ötöde külföldi harcos, ezért az is kérdéses, hogy ezeket hogyan tudja majd pótolni a kijevi vezetés.
A súlyos veszteségekre utalhat az is, hogy közben megkezdődött az ukrajnai mozgósítás harmadik hulláma is. A védelmi tárca tájékoztatója szerint a behívó kézhezvételét, illetve az önként jelentkezést követően a hadkiegészítőkből nem vezénylik azonnal a frontra az újoncokat.
„Azok előbb kiképzésen esnek át az ukrajnai kiképző táborokban, avagy a külföldi szövetségesek alakulatainál. Ilyen kiképzésen vesznek részt azok a tartalékos tisztek, akiknek nincsenek harcászati tapasztalataik. Őket a katonai főiskolák gyakorló és továbbképző tanfolyamain oktatják legalább három hónapos kiképzés keretében. A hadköteles férfiak a kiképző bázisokra kerülnek, ahol 30 napos gyorstalpaló kiképzésben részesülnek. Az alapismeretek elsajátítását követően újabb 30 napos, de már szakirányú továbbképzés vár az újoncokra. A különféle fegyvernemekhez kerülve további 15 napig a harcászati eszközök kezelését gyakorolják, majd ezt követően kerülhetnek a harcmezőre, ahol élesben használhatják a megszerzett tudásukat.”
Különösen a parancsnoki állomány képzése állítja nehéz feladat elé az ukránokat. A szükséges elméleti ismeretek megszerzése után „tancsapat zászlóaljakra” is szükség volna ahhoz, hogy az adott alegységek kiképzésének és harcának vezetésére fel tudják készíteni a fiatalokat. Egy szakaszt (kb. 30 fő) harcban vezetni csak az tud hatékonyan, akinek a kiképzés során volt alkalma alegységet vezetni, és legalább a menettel, a nyugvással, a támadással és a védelemmel kapcsolatos feladatokat begyakorolta. Tapasztalataink szerint a gyakorló parancsnokoknak legalább 3-4 alkalommal kell az adott harcfeladatokat vezetni a gyakorlótéren ahhoz, hogy később a harci körülmények között is helytálljon. Ez kétszáz alegységparancsnok esetében legalább öt „oktató zászlóaljat” jelentene. Mivel ilyen erők valószínűleg nem állnak rendelkezésre, nagy valószínűséggel olyan parancsnokok is ki fognak kerülni a frontra, akik „csak látták”, hogy társaik hogyan is hajtották végre az adott mozzanatokat.
Ukrajnának azonban „szinte egész Európa” a hátországa, amely a parancsnokok felkészítésében is nagy támogatást tud nyújtani. Az Európai Tanács 2022. június 23-24-i közleményeiben kijelentette, hogy az EU továbbra is határozottan elkötelezett amellett, hogy további katonai támogatást nyújtson annak érdekében, hogy Ukrajna gyakorolhassa az orosz agresszióval szembeni önvédelemhez való eredendő jogát, és megvédje területi integritását és szuverenitását. Ennek érdekében az Európai Tanács felkérte a Tanácsot, hogy gyorsan dolgozzon a katonai támogatás további növelésén.
A főképviselőhöz 2022. szeptember 30-án intézett levelében Ukrajna külügyminisztere és védelmi minisztere közösen kért katonai támogatást, és megerősítette, hogy Ukrajna e tekintetben egyéni és kollektív (egészen a dandárszintig), valamint speciális katonai kiképzésre irányuló igényeket támaszt.
Október 17-én a Külügyek Tanácsa Ukrajna sürgetésére válaszul létrehozta az EU katonai segítségnyújtási misszióját (EUMAM Ukraine). A misszió célja, hogy nagyszabású kiképzési programmal segítse az ukrán fegyveres erők megújítását.
Az EU célja, hogy az Ukrajna által kifejezett sürgős, rövid távú szükségletek kielégítése érdekében az EU területén képezzen ki egy első, 15 000 fős ukrán csoportot, amelynek jelentős részét az eljövendő parancsnoki állomány teszi majd ki.
Az EUMAM Ukrajna az uniós tagállamok területén fog működni, és az átfogó stratégiai szintű koordináció biztosítása érdekében az EUMAM operatív parancsnoksága az EKSZ brüsszeli központjában lesz. A misszió parancsnoka Hervé Bléjean altengernagy, az EKSZ-en belül a katonai tervezési és végrehajtási képesség (MPCC) igazgatója lesz. A misszió megbízatása kezdetben két évre szól, és a közös költségekre vonatkozó pénzügyi referenciaösszeg erre az időszakra 106 700 000 EUR.
A misszió központja Lengyelországban lesz, míg az egyes programok más uniós országokban fognak futni.
A részt vevő országok közül Németország felajánlotta, hogy harci szimulációs központjaiban katonákat, katonai oktatási intézményeiben pedig "ukrán mérnökök, orvosok és más szakemberek" kiképzését is vállalja. A szerteágazó ígéretek ellenére jelenleg az Egyesült Királyság az egyetlen külföldi ország, amely ukrán katonákat képez ki az Interflex művelet keretében. A brit program célja, hogy egy éven belül 10 000 új ukrán katonát képezzenek ki brit kiképzőhelyeken. Júniusig mintegy 5000 katonát képeztek ki a program keretében.
A program az Operation Orbital utódja, amely 2015 és idén május között 22 ezer ukrán katonát képzett ki az Egyesült Királyságban.
Komoly bel- és külpolitikai botrányt kavart, amikor Zoran Milanovic horvát elnök múlt hét kedden Zágrábban kijelentette, hogy a horvát hadsereg főparancsnokaként nem fogja jóváhagyni, hogy ukrán katonákat képezzenek ki Horvátországban.
Mint mondta, nem támogatja a horvát hadsereg „meggyengítését”.
„Horvátország védelme áll az első helyen, utána sokáig semmi, majd a NATO és a többiek következnek”.
Magyarország egyedüli tagállamként élt a konstruktív tartózkodás lehetőségével az ukrán hadsereg számára indított európai uniós kiképző misszióról szóló szavazásnál, ugyanis a kormány nem támogatja az eszkalációs kockázattal járó javaslatokat. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn Luxembourgban arról számolt be az EU-s külügyminiszteri tanácsülés szünetében, hogy ezt a tartózkodást a közösségi jog lehetővé teszi, így hazánk nem is gátolta meg a missziót, ugyanakkor abban nem vesz részt és nem járul hozzá a működés költségeihez. „Mi nem tartunk jó ötletnek semmit, ami eszkalációhoz vezet, ami adott esetben Európa középső vagy nyugati fele bevonódásának veszélyével jár a konfliktusba” – fogalmazott.
Európában ma minden szakember egyfajta „tesztüzemként” tekint Ukrajnára. Az ott zajló konfliktus tapasztalatait minden hadsereg megpróbálja feldolgozni. Ezek közül az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyi idő is szükséges ahhoz, hogy harcra akalmas katonát és parancsnokot képezzenek ki.
Ha az EU részt vesz az ukrán katonák és parancsnokok kiképzésében, az nemcsak azt jelenti, hogy tovább szélesíti a háborút, hanem azt is, hogy most már az ő felelőssége is, hogy milyen felkészítettségű katonák kerülnek ki a frontra.
Comments