FÁJ (Gavallér János verse)

FÁJ

Szaladnak a fák,

s várok,

talán megérkeznek azok a tájak,

azok,

ahol dal zúg a fűben,

ismerős és ismeretlen madarak szállnak,

integetnek az égen,

mosoly ölel,

mint illat a tengert,

hullámok színezik a napfényt,

vakon érzem,

ringat, szeret, altat a táj,

megpihennek az árnyak.

Szaladnak a fák,

s állok,

hunyorítva a nap szemébe nézek,

szédülök, villám-pöttyök cicáznak,

enyém itt minden rezdülés,

s míg várok,

elmúlnak a fák.

2021.12.30.