Gyimóthy Gábor: A LASPONYA

Amikor a kisunokám még óvodás volt (most három nap múlva lesz 9 éves), az utunkon hazafelé, ahogy jöttünk az oviból, egy bizonyos helyen, majdnem minden nap, barátságos macska várt ránk, mert szerette magát simogattatni, vakargattatni. Megtudtuk, hogy a cicát Stellának hívják. Aztán, talán amikor az unokám már elsős volt, eltűnt a cica. Kisunokám szerint elköltöztek a tulajdonosai. Én inkább azt hiszem, hogy szegény már nem él.

Két éve fedeztük föl, hogy ott, ahol a cica várni szokott ránk, kis lasponyafa cseperedik. Tavaly már volt rajta néhény szem lasponya, idén (azaz, persze 2023 végén) már kicsit több, mint kétszáz. Magam hoztam haza belőle 184 szemet. Ezt itt, rajtunk kívül senki sem szedi le. Talán azt sem tudják, hogy az a valami: ehető gyümölcs.

A fácska még olyan kicsi, hogy nyújtózkodva a legfölső szemet is elértem. Persze elneveztük Stella-cica lasponyafájának. Eltettem rengeteg magját és megpróbálom kerttel rendelkező ismerőseimet, rokonaimat rávenni, hogy kíséreljék meg a magok csíráztatását és fácskák növesztését, Stella-cica emlékére (és mert nagyszemű, finomízű fajta). Itt olyan helyen van, hogy félek, egyszercsak megjelennek a nagy gépek, és könyörtelenül nagy ház épül a fácska helyére...

  A LASPONYA

Lasponya -- bár finom gyümölcs,

kiment a divatból.

Talán azért, mert nem olyan,

mit az ember habzsol.

Nem lehet csak úgy bekapni

s nyelni, mint az epret,

vagy a málnát, kékáfonyát

fügét és a szedret.

Le kell venni a „fedelét”,

kiköpni öt magot,

és a héját sem lenyelni

(hogyha nem akarod).

Ám, amit lenyelsz belőle

mesés, barna pép és

gyümölcsízek országában

neked tán új lépés.

Csak, hamár a fagy „megcsípte”,

lesz puha és érett.

Ha máshol nem jutnál hozzá,

piacon eléred.

Fájának ápolására

sose legyen gondod,

s azt sem veszi rossz néven, ha

naspolyának mondod.

Zollikerberg, 2024 I. 12.

---

A szerk. megjegyzése: munkatársunk, Hajdú Éva jelezte, hogy ő uckuruc néven ismerte a lasponyát-naspolyát...