Gyimóthy Gábor csodás állami kitüntetésben részesült – ezért kénytelen volt megírni a VALÓDI NYELVLECKE II.-t

Kedves Szilaj Csikót Olvasók!

Évek óta okvetetlenkedem a mai magyart helyreigazítani szándékozó verseimmel (az ilyen célzatú, rövid versek naponta jelennek meg a Csikón). Ezeket természetesen nem bosszantásnak szánom, hiszen mindegyikük „Akinek nem inge, ne vegye magára!”-vers. A baj csak az, hogy viszont azokat, akiknek nagyon is az inge lenne, nem érem el velük. Egy-egy, hosszabb, ilyenirányú versem megnézettsége 70-80-90, ritkán éri el a száz személyt. Eltekintve attól, hogy a megnézettség nem jelenti önműködően a „végigolvasottságot” is, mi az, ami a versekből továbbjut a megcélzottakig? Amúgyis félő, hogy a megcélzottakról aztán lepereg, mint a falra hányt borsó. Március 15.-e alkalmából megkaptam a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést (a „papír” még nem ért el hozzám), azért az erőlködésemért, amit verseimmel fejtek ki a magyar nyelv ápolásának érdekében. Itt viszont az a bökkenő, hogy ezt a kitüntetést – bár nem tehetek róla – egyszerűen nem érdemlem meg! Mert – kérdem én – milyen az a borsót falrahányás, amelynél a borsó el sem éri a falat? Ezért elnézést kérek mindazoktól, akiknek már verseim címének elolvasása is az idegeire menne, de kénytelen vagyok folytatni ezt a tevékenykedésemet, hogy legalább egy kicsit jogosítottá tegyem a kitüntetést.

Íme:

Valódi nyelvlecke II.

Kéred a második leckét?

Eszi fene! – Nem bánom!

Idegenkém, én az időt

rád sohasem sajnálom.

Mindjárt itt van a horizont

– ha nem tudnád: láthatár. –

Kiejtésed egyre javul,

csak aprócska gond ma már...

Aztán itt a sziluett, mely

jó magyarul körvonal.

Tán nehéz lesz megjegyezned,

írd a falra azonnal.

A krízis pediglen válság,

a kvalitás: minőség.

Máris megtanultad?

Jól van,nevet rád a magas ég.

A Galaktika a Tejút.

Nyelvbotlasztó mondani?

Áldozat nélkül nincs semmi!

(Nem győzlek tanítani...)

Az evidens nyilvánvaló,

s kézenfekvő is lehet.

Nagy szókincset vinni bizony,

erőltető művelet.

Ha diszkriminál: kirekeszt.

Nehéz szó, de rá se ránts!

Lényegesnek mondhatod azt,

ami nálad releváns.

Detonáció: durranás,

bár robbanásnak hiszik.

(Lefetyelik csak a tudást,

ahogy a kutya iszik...)

Az aspektus szempont. – Ezt is

szépen megtanulhatod,

s rá másokat taníthatsz meg,

büszkélkedve, hogy tudod.

Dokumentum, az okirat

– tudom, idegenül szebb –

ám az értelmük azonos:

egyik kutya, másik eb.

Az autentikus hiteles,

az alga pedig moszat.

A tumultus tülekedés.

Tanulni parancsolat...

Ez a rengeteg magyar szó,

mely a fejedbe tolul...!

Gondoltad volna, mily nehéz

megtanulnod magyarul?!

Ki dominál, ural, tudom

ez is kiejtési gond.

Gyakorold, mert egyre javul,

mit az ember sokszor mond.

Instrukció: utasítás,

megtanulnod ezt nem árt,

Előírás-nem-ismeret

könnyedén a pácba márt!

Idegenkém, hidd el nekem,

hogy a lárva álca csak.

Mondogasd hát négyszer, ötször

és ne legyél álmatag!

Tudom, nehezedre esik

a sok rémes magyar szó,

de, ha nem tanítlak, honnan

tudhatnád, hogy mi a jó?

Az adekvát megfelelő,

s ha ezt tudod, megfelelsz,

mind annak, ki majd vizsgáztat,

kiket útjuaidon lelsz.

Az intersztelláris viszont

csillagközi, barátom.

Illetlenül bonyolult szó,

ne is említsd – belátom.

Fizikálisan rendszerint

testileg, de figyeld csak,

régen ezt másképpen mondták,

emígy: fizikailag!

Újabban gyakran hallani,

hogy vakaki fókuszál.

Összpontosítnak mondhatod,

mely szó nyelvet nem kuszál...

Régen koncentrálást mondtak,

de hol van ma már a rég?

Tanuld meg, ha valami rossz,

gyakran jön rá rosszabb még...

Petíció: folyamodvány:

Tanuld és ne felejtsd el.

(Eme tudásoddal sajnos

nálunk egyedül leszel...)

Lám, a paragrafus: cikkely.

Tudom, ez is bonyolult.

Ebből látszik, sok magyar szó

kegyetlenül elvadult...

Kompromisszum: megegyezés.

Hát ez meg micsoda szó?

Három e van benne s egy é!

Magashangú dáridó...

Aktuális: időszerű,

a sztrók pedig szélütés.

Hány új szót tanultál ma meg?

Azt hiszem, hogy nem kevés.

Generáció: nemzedék.

Ezt is megtanulhatod,

sok magyarnak, ki nem tudja,

halkan elárulhatod!

Kicsit félek, ha mind tudod,

amit neked tanítok,

a sok bunkó nyelvezete

majd neked is fájni fog...

A fosszília kövület,

elasztikus: rugalmas.

Hogyha ezt mind továbbadnád,

élted nem lesz nyugalmas!

És a formula a képlet.

Ahová az ember néz,

egyik szó a másik után,

elképesztően nehéz!

Az opció lehetőség,

a rivális: vetélytárs.

Kijavítod más hibáját?

Túl hegyes lehet e nyárs...

Az indirekt, a közvetett,

a rizikó, kockázat.

Ki hezitál, az habozik,

s aki vegzál, az zaklat.

Az asztronómus csillagász,

aki invitál, meghív.

Képes vagy ezt megtanulni,

tiéd a diadalív...

Ki improvizál, rögtönöz,

a konfliktus a viszály.

Bármilyen nyelvtörő szavak,

megkérlek, hogy ki ne szállj!

Az objektív tárgyilagos

s a pollen a virágpor.

Ha e szóktól ájuldozol,

akkor vajon ki ápol?

Frekvencia a rezgésszám,

impresszió: benyomás.

Prosztata a dülmirigy

s alteregó: hasonmás.

Jaj, tudom ám, idegenkém,

kemény a tanuló-sors.

A tanulás lassan halad,

de a feledés, az gyors!

Ki referál, az beszámol,

publikum a közönség.

Használod e szókat, talán

befogad a közösség.

Ha analizál, elemez,

funkcionál, működik.

A szókincsből kiszórt szavak

a nyelvet temetgetik.

Differencia: különbség,

a trend pedig irányzat.

Sajnálom, hogy elborított

a magyarszó áradat.

Aki imitál, utánoz.

Lám, mást sem kell csinálnod,

mint hogy amit szádba rágok,

egyszerűen utánzod.

Az annó ma divat szó lett,

ámde nem más: hajdanán.

Ha a hajdanánt használod,

neked nő babér a fán!

A komplikált, a bonyolult,

s nyelvünk ege beborult,

mert szép nyelvben gyönyörködne,

de nem tud a nyomorult....

Ki informál, tájékoztat.

Ezt sohase felejtsd el,

mert ezt csak tőlem hallhatod,

meglátod, két szemeddel.

Ma csak információ van,

ami gyakran csak adat.

Csak tőlem hallod, mert magyar

szó után más nem kutat!

A morális erkölcsi, vagy

néha akár erkölcsös.

Élő magyarszót használni,

természetes, nem görcsös!

Pozíció lám a helyzet,

a porció, az adag.

Ha megtanultál magyarul,

jobban érzed majd magad.

Aki relaxál, az lazít,

a szimbólum csupán jel.

(Ki nem tudja kimondani,

jó, ha egy jókorát nyel...)

Ki protestál, tiltakozik.

Remélem ezt nem teszed,

és a vers végére meggyűlt

a tudásod s az eszed...!

Idegenkém, befejezem

ezzel most a tanítást,

de mert ennek sosincs vége,

nem iszunk rá áldomást.

Szívleld meg az oktatásom

és használd e szavakat,

s ha senki más nem használja,

küldd a harcba magadat!

Zollikerberg, 2024 III. 11.