Gyimóthy Gábor: Írógépem megérkezett méltó helyére
A kis, sárga írógépem megérkezett Garami Géza mesés írógép gyűjteményébe. A gép egyetlen érdekessége, hogy tökéletesen „tudott” magyarul is, németül is írni. Ez azért volt fontos, mert amikor lefordítottam a Max und Moritz-ot magyarra, egy lapra akartam írni kétnyelvűen, egymás mellé a két szöveget.
Amikor megvettem (1980-ban, vagy már '81-ben?) a házi számítógépek – amelyeken akár kínaiul is lehet írni – valószínűleg még a feltalálók álmaiban sem léteztek (vagy, ha mégis, akkor csak ott!). Nyolc lecsapókart kellett megváltoztattatnom, amitől aztán a gép tudott á, é, í, ó, ő, ú és ű betűt is írni és mindezt nagybetűben is (Á, É, Í, Ó, Ő, Ú és Ű). Az eredetileg német betűzetű gépen az ö és az ü, amúgy is rajta volt, és így persze tudtam vele ä-t, Ä-t és ß-t is írni.
Ez ma nem tűnik nagy mutatványnak, pedig akkor az volt, ha meggondoljuk, hogy a magyar betűzetű gépek nem tudtak ű-t és Ű-t írni, a svájci betűzetű gépek nem tudtak Ä-t és ß-t írni (ä-t tudtak), és a német betűzetűek pedig egyet sem tudtak a fönt fölsorolt, hét, magyar, hosszúékezetes betűből!
Igaz azonban, hogy „profi" gépíró nem tudta volna használni a gépecskémet, mert a 44-billentyűs (kis) gép kényszerített bizonyos csalafintaságokra. Például az Á, É, Í, Ó, Ú-t visszaváltóval és külön rárakott ékezettel tudtam csak „gyártani” (az ő-nek és az ű-nek külön kallantyúi voltak, kis és nagybetűvel). A !-t '-ból és .-ból raktam össze, a ;-t pedig :-ből és ,-ből. Mindez azonban engem nem zavart, mert amúgyis csak egyetlen, jobb mutatóujjal írok és néha keringve keresem a billentyűt, amelyre le szeretnék csapni. (Ez túlzás, mert valójában kicsit gyorsabban tudok így írni, mint amilyen gyorsan kézzel írnék.)
Szóval büszke voltam rá, legalább annyira, mint a Max és Móric fordításra. És annak különösen örülök, hogy a mai, mindentudó számítógépek világában nem valahol a hulladékgyűjtőknél végezte az „életét”...
Gyimóthy Gábor Budapesten született, 1956-ban disszidált
Ausztriába, majd Svájcban telepedett le.
Verseiben rátalálunk az igazi magyar nyelvi humorra.
Művei: Tillárom versek, 7 és hó, Örök szerelem, Nyelvlecke...
Fordításai: Wilhelm Busch: Max és Móricz.
Gyimóthy Gábor 1980-ban alakíttatta át a Triumph Contessa
írógépét magyar és német karakteresre. Az átalakítás oka
Max és Móricz fordítása és kétnyelvű egymásmellé írása volt.
Ha megfigyeljük az írógép betűkiosztását,
láthatjuk, hogy mennyire egyedi. Ezen a gépen íródott többek
között az elhíresült Nyelvlecke című verse is.
Itt meghallgathatod:
Kapcsolódó cikkünk:
Comments