Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (8)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Mint a homokszemek
Gyere már – hadd öleljelek!
Te időd is elszalad!
Úgy szeretném, ha karomban
otthon éreznéd magad.
Homokóra szűk nyakán át
lehulló homokszemek:
ezt a hullást, te sem, én sem
– egy ember sem ússza meg!
Gyere velem, karolj belém
ragaszkodón, szorosan
– hulljunk együtt! – És az órán
kuncogunk majd gúnyosan...
Mert az óra tehetetlen,
és e cselvetés remek:
egy ölelés, s ott kucognak
általunk kelt új szemek!
Örök óra? – Örök hullás?
Hát örök a fegyverünk,
mit az órán rég lecsurgott
szemek adtak át nekünk!
És ha aztán egyszer mi is
áthullunk a szűk nyakon,
jó lenne, ha együtt lennénk
s ölelhetne két karom...
Zürich, 1981 VI. 7.
Tengeröbölnél
Reszket a lég, ahogy izzik a homok
– sárga karéjként szunnyad a part.
Lenn a haboknál emberi nyomok
tétova láncsora messzire tart.
Loccsanó hullámok sodra kigördül
– lábnyomaid közt nyaldos a víz.
Kis pocsolyáit nyeldesi szörpül –
ízlik-e néki az emberi íz?
Örökkévaló és ősi a tenger,
mit neki néhány emberi nyom?
Pillanatot tölt itt csak az ember,
s eltűnik újra e furcsa idom...
Zürich, 1981 VI. 27. – 28.
Telihold
Míg az égboltozaton a
Telihold haladt,
csókolództunk édesen a
píniák alatt.
Tengervízből épített a
Hold aranyhidat,
mi csak csókolództunk ott a
píniák alatt.
Bár a bőrünk a melegben
duzzadtan ragadt,
csókolództunk édesen a
píniák alatt.
Vajon hány szúnyog csíp össze?
– Fúrt a gondolat –
miközben mi csókolódzunk
píniák alatt.
Tűztoronynak fénykévéje
éjszakát kutat,
mi pedig csak csókolódzunk
píniák alatt.
Kabócák zsizsegtek közben
furcsa hangokat.
S csókolództunk édesen a
píniák alatt.
Végül kinn a szikla szirten
feküdtünk hanyatt.
Kényelmesebb lett volna a
píniák alatt...
Juan-les-Pins, 1981 VIII. 16.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments