HATVANEGY SORT GYORSAN, LAPZÁRTA! (Deli Mihály szabadverse)
Látásból ismertem a szomszéd házban lakó öregurat
aki a múlt hónapban meghalt
A távoli rokonok nem tartották vele a kapcsolatot
azonnal értékesíteni akarták a lakást
ezért hamar kiürítették, hogy az örökösödési ügyletek után
gyorsan lebonyolíthassák az adásvételt
Konténert rendeltek, válogatás nélkül mindent kidobtak
A guberálók széthányták a lomokat
A közös képviselő dühösen söpörgette a maradékokat
Így akadt kezembe az öregúr könyvecskéje
Ötszázhúsz oldal, szép kézírással: ’Napló’
Az, hogy meghalt és az örökösök kidobták
félig-meddig felold az indiszkréció alól
Amúgyis névtelenül írók róla
Dátumozott, rendezett sorok, oldalak
egy fegyelmezett mérnökember akkurátus beszámolója
életéről, munkájáról, magányos hétköznapjairól
Hirtelen unalmasnak is tűnt, mégsem tudtam letenni
Szabatos mondatok, de a színtelen tények-adatok mögött
fojtott érzelmek, megélt gondolatok, józan önértékelés
Ennyi marad egy emberből?
Egy korrekt, láttató összefoglaló?
Amit véletlenül a kezemben tartok?
Ha nem hajolok le érte, ugyanúgy eltűnik névtelenül
mint a többi, naplót sem vezetett, milliárdnyi ember
Felvillannak életükkel, más életekhez kapcsolódva
de hírük sem marad
Ennyi a szerepük: egy végigélt, mégis megíratlan napló
Noha ez a könyv a kezemben, sem több
nem „értékes” írás
Nem érdekel senkit
Még elteszem (kegyeletből?), csakhogy én is egy öregúr leszek
Konténerbe szórnak engem is
S végül guberálók megturkálnak
Szóval elvész minden
Valami tárgytalan-személytelen szellemi-lelki megfoghatatlanság
marad mindannyiunk után
az tömörödik-sugárzik az emberi közösségekben
az adódik át nemzedékről-nemzedékre
s hagy virtuális nyomot a történelemben
Csak néhány nevezetes alak vonul végig korokon át
az időben, az emlékezetben:
hírességek, hősök, szentek, zsenik
Az emberi lélek a semmiből kél és a semmibe tér
és csak itt kap és játszik szerepet – így az ateisták
A hívők fordítva, mégis gazdagabban:
az emberi lélek a Valahonnanból a Valahovába tartva
életükkel megtoldják ezt az Ismeretlent
Összevonva a két meggyőződést: hát élni kell nagyon!
Jól, szépen és értékesen
Majd a végén (aztán) kiderül (vagy nem), hogy mi végre
Így lesz ez az utcán talált könyv a Névtelen Szürkeség apoteózisa
És most szándékosan nem idézek belőle (már nincs hely)
Hanem egy tükröt ajánlok mindannyiunk kezébe
(item)
Mindenki egy könyv
Akár megírták / vagy nem
Itt marad / hagyja
A mese szertefoszlik
A vágy fészkét keresi
