Hiányzó oldalak és örök kérdőjelek…? (Fuksz Sándor jegyzete)
A Magyar Tudományos Akadémia mikrofilmtárában található egy becses dokumentum, mondhatni egy „hamisítvány”, amelyen egy állítólagos hadifogoly vers és egy „kanyarított” aláírás szerepel: Petőfi Sándoré!
A négysoros versszak a 75. oldalon és X. szakasz jelölés alatt található. Csak feltételezni lehet, hogy valamikor létezett IX. szakasz és 74. oldal is. Már ha a feltételezett „kanyarító” hadifogoly alapos munkát végzett és nem szorítkozott nyolc sorra, hogy az utókort megtévessze.
De a hamisítók nem szoktak félmunkát végezni! Az MTA pedig kíméletlenül szokott elbánni a megtévesztőkkel, ezért érdemes lenne tovább kutatni a fiókokban…
Az írásszakértők pedig vizsgálódhatnának, hogy vajon kihez köthetők a „kanyarintás” szálai; netán az eddigi vélemények (egy cseh és magyar grafológus-szakember nézetei) nyernek igazolást, melyek szerint a szerző kétségkívül Petőfi Sándor?
Vagy ha Barátosi Lénárt Lajos nem régen megjelent naplójának hiszünk, miszerint 180 magyarul írott Petőfi-verset hozott haza Szibériából 1913-ban, de azok a Magyar Hadügyminisztérium raktárából eltűntek – a Magyar Tanácsköztársaság idején?!
Dőlnek a falak!
Ahogyan a költő jósolta versében: „…Az idő igaz, s eldönti, ami nem az…” (Voltak fejedelmek)
(A szerző arcképének forrása: „ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva…”)
Kapcsolódó cikkünk:
Comments