Hun hatások az ókori kínai kultúrában (Dr. Cey-Bert Róbert Gyula írása)
Kapcsolódó cikkünk:
Bevezető ‒ Hongkongi barátok
A nyolcvanas években hónapokst töltöttem Hongkongban, a kínai gasztronómia legkiválóbb szakértőivel dolgoztam együtt, ketten közülük jóbarátaim lettek, Leung Doj Ning (angol nevén Doreen Leung) és Mák Jiu Tong (angol nevén Willie Mark). Mindketten nemcsak a kínai konyhaművészet nemzetközileg elismert kiváló szakértői voltak, hanem kitűnő történészek, szenvedélyesen kutatták az ókori Kínai Birodalom kultúrtörténetét.
Rendkívüli barátságunkat jól mutatja, hogy befogadtak legbelső családi kapcsolataik világába, nem tekintettek nyugati idegennek, hanem a kínai lélekhez közel álló jóbarátnak és nagy meglepetésemre (és örömömre) egy idő után Hun testvérnek neveztek. Először csodálkoztam, hogy a hun népnevet használják a magyar helyett és kérdéseimre elmagyarázták, hogy tudják, hogy a magyarok a hunok leszármazottai és ezáltal évezredes rokoni kapcsolatok kötik össze a magyarokat és a kínaiakat.
Hangsúlyozták, hogy a hun-kínai rokonság kérdése nem feltételezésekre épül, hanem a legnagyobb ókori kínai történész, Sima Qian (Kr.e. 145-86), (Shiji) krónikájára, amelyben világosan leírja, hogy a hunok a legősibb kínai dinasztia, a Xia dinasztia (Kr. e. 2100-1600) királyi törzsének a leszármazottai.
A krónika szerint, amikor kr. e. 1600-ban a (Shong) uralkodó megdöntötte a Xia dinasztia uralmát, a Xia király fia Chunwei nemzetségével és hadseregével az északi területeken élő lovasműveltségű népekhez menekült, befogadták őket, összekeveredtek velük és a leszármazottaikból alakultak ki a nemes és harcias hunok.
„Ez a többezer éves kínai-magyar rokonság kiindulópontja, és ezért nevezünk téged nagy tisztelettel Hun testvérünknek” – magyarázták titokzatos mosollyal hongkongi barátaim.
Sima Qian krónikájának meglepő megállapítása a többezer éves hun-kínai kapcsolatokról a későbbiekben sokat foglalkoztatott, és gasztronómiai tevékenységem mellett időt szakítottam az ókori hun‒kínai kapcsolatok kutatására, megismerésére. Lassanként világossá vált előttem, hogy a lovasműveltségű hun életszemlélet és a földművelő kínai kultúra kölcsönösen hatottak egymásra, fontos azonban hangsúlyozni, hogy a hunok és a lovasműveltségű rokonnépek sokkal nagyobb mértékben befolyásolták a kínai kultúra ősi értékrendjét és teljesítményét, mint azt korábban feltételeztük.
A hun befolyás nemcsak a kínai harcművészet átalakításában és eredményességében mutatkozott meg, hanem érintette az öltözködést, a konyhaművészetet, a lakberendezést, a művészeteket, a kézművességet, a női egyenjogúságot, sőt, még a kínai szellemiség legmélyebb rétegét, a vallási és államszervezési értékrendet is. Üdvös lenne számunkra, hogyha megértenénk és tudatosítanánk magunkban az ősi hun-kínai kapcsolatok történelmi és kulturális jelentőségét, amely visszavezetne bennünket a keleti szellemiség lélekerősítő útjára és lelkileg kiszabadítana bennünket az ellenséges európai környezet évszázados elmarasztaló béklyóiból.
Vallásosság, istenhit, Tengritől Tianig
Neves kínai történészek állítják, hogy a Chou (Csú) dinasztia uralkodása kezdetén (kr. e. 1046) bevezetett Égisten (Tian) tisztelet a szomszédos lovasműveltségű népekkel, a hunokkal való kapcsolat révén alakult ki a kínai vallásosságban. A Chou törzs eredetileg Kína észak-nyugati határvidékén (a már Gansu Shanxi tartományokban) élt, ahol közvetlen és folyamatos kapcsolatban állt a hunokkal, akiknek Istene Tengri, az Égisten volt. A hun istenhit a végtelen égbolt szellemi és transzcendens jelentéséből alakult ki, amely az Isten határtalan végtelenségét, örökkévalóságát, mindenhatóságát fejezte ki. Egy égbolt van, tehát egy Isten van, az égbolthoz kötődő istenfogalom egyistenhitet is jelentett. A végtelen égbolt, Isten végtelen misztériumának lelki átélését határozta meg.
„Kerek az ég sátra, ráborul a tájra,
nagy kékség, végtelenség, Istenség.”
(ősi táltosének)
A hunok által Tengrinek nevezett Égbolt istenfogalommá válva, a határtalan végtelen misztériumra utalt, nem lehetett emberi tulajdonságokkal felruházni, emberi arccal ábrázolni, mint a korabeli kultúrák isteneit. A Chou dinasztia előtti kínai vallásosság ezernyi istene: japán, mezopotámiai, egyiptomi, görög-római istenek. Tengri fogalma az égbolthoz kötődött, egyistenhitet jelentett, szentélye a lélekben és a természet ölén volt.
Xia és Shang dinasztia őskultusza
A Chou dinasztia hatalomra kerülése előtt, a Xia és a Shang dinasztia idején (kr.e. 2100-1046) a kínai istenek emberarcúak voltak, az ősök szellemeinek tekintették őket (őskultusz). A Shang korban a legtöbb isten Shangdi volt, a dinasztia mitikus ősének a szelleme. A Chou nemzetség szoros kapcsolatban állt a szomszédos hunokkal (a rong, di és kuanrong hun törzsekkel), hadseregük legütőképesebb hadteste lovasíjász hun alakulatokból állt, és így megismerték a hunok elvont, személytelen Égistenét, Tengrit.
A hunokkal megerősített Chou haderő a muye-i sorsdöntő csatában (kr.e. 1046) legyőzte a Shang hadsereget és megalapította a Chou dinasztia közel egy évezredes uralmát. A győztes Chou nemzetségnek igazolnia kellett, hogy miért fogott fegyvert a Shangdi isteni őstől származó uralkodó ellen. Ezért teljesen új vallási szemléletet kellett elfogadtatniuk, amely nemcsak vallási, de államszervezési és világnézet-váltást is jelentett. Ennek érdekében a győztes Chou ház átvette a hunoktól Tengri, az Égisten transzcendens fogalmát és megalkotta Tian, az Ég fölhatalmazásának elméletét, amelynek a lényege az, hogy a hatalmat nem az Istennek tekintett (Shang) dinasztia őre birtokolja, hanem a hatalmasabb végtelen égi erő, Tian, az Ég Istene. Az Ég csak annak adja meg az uralkodás jogát, aki erkölcsös, igazságos és gondoskodik a népéről. Ha az uralkodó zsarnok és romlottá válik, elveszti az Ég által történő megbízatását (Tianming), az Ég visszavonja tőle a hatalmat és egy méltóbb uralkodónak adja át. Az uralkodó címe ettől kezdve Tianzi, az Ég Fia lett, amely tökéletesen megfelelt a hun Tengrikút, Ég Fia uralkodói méltóság elnevezésének[1].
A világnézet-váltás ellenére a családi és nemzeti ősök feltétel nélküli tisztelete megmaradt a kínai társadalomban, ez máig a kínai kultúra alapvető értéke, amely hatalmas lélektani előnyt biztosít a családi és nemzeti értékeit elvesztő nyugati társadalmakkal szemben.
A kínaiak az ősök tiszteletén keresztül az együttérző családi és nemzeti összetartozás fontosságát tanulják meg és alkalmazzák társadalmi és gazdasági életükben is. A felmenőit, őseit, ősi társadalmi értékeit tisztelő Kína győzelemre áll a globalizálódó, önpusztító nyugati társadalmakkal szemben.
Tengri, Tian
A kutatások szerint (kínai történészek) az Égistent jelentő kínai Tian szó a hun Tengri istenfogalomra vezethető vissza! Tengri és Tian tehát nemcsak kultúrtörténetileg, de nyelvészetileg is összekapcsolhatók.
Összefoglalva, fontos hangsúlyozni, hogy a lovasműveltségű hunoktól átvett Tengri Égisten tisztelet elvét a földművelő kínai civilizáció ötvözte az ősök kultuszára alapuló vallási, erkölcsi, államszervezési értékeivel. Így vált a hun eredetű Tian, Égisten a kínai kultúra és filozófia egyik alapvető sarokpontjává az elkövetkező évezredekben, egészen 1912-ig a kínai császárság népszerűségéig. A 21. századi kínai társadalomban a Tian isteni misztériuma ‒ szorosan összeolvadva az ősök tiszteletével ‒ továbbra is él és erősíti a kínai lelket.
Lótenyésztés, harcművészet
Kínai történészek már nem úgy tekintenek a hunokra, mint csak egy harcias, hódító lovasműveltségű népre, hanem elismerik, hogy jelentős szerepet játszottak a kínai kultúra és civilizációs átalakításában és fejlődésében. A lovat, a lótenyésztést, a Xia dinasztia előtti évezredekben ismerték meg az északi területeken élő protohunoknak köszönhetően (kr. e. 3. évezred). A ló használata megváltoztatta a kínai történelem menetét a közlekedésben, a tartományok közötti kapcsolatokban, a teherhordozásban, a mezőgazdaságban, a hadakozásban. A gyors és erős hun lovak („mennyei lovak”) alkalmazása a Chou dinasztia első időszakában (kr. e. 1046-tól) eredményesebbé, ütőképesebbé tette a kínai haderőt. Wuling király, a Chou királyság uralkodója, kr. e. 307-ben bevezette a „hun reformot”, kötelezővé tette a lovasság számára a lovaglásra alkalmasabb hun öltözet (nadrág, rövid kabát, alsóruha) viseletét és a hun lovasíjász harcművészet elsajátítását, a hun nyereg, kengyel, hatékonyabb zablák, pikkelyes páncélzat, sziszegő-fütyülő nyílvesszők (jelzésre és lélektani hadviselésre) használatát.
Öltözet
A kínaiak hagyományos bő ujjú hosszú köntösei alkalmatlanok voltak a lovaglásra. A nadrág, az alsó ruha, a rövid kabát (kaftán) viselése hun közvetítéssel került Kínába, és nemcsak a lovasság, de az uralkodó elit mindennapi viseletévé vált.
Övek és csatok
A fémből készült, állatmintás övcsatokat, bőröveket, sőt hatékony bőrkészítési eljárásokat a hunok ismertették meg kínai szomszédjaikkal.
Étkezés, alapanyagok, sütés, főzés és a geng
A hunok rendkívül nagy hatással voltak a kínai konyhaművészetre az új alapanyagok sokféleségével, az ételek tartósításával, sütés-főzési eljárások megismertetésével. A hunoktól átvett termékek, alapanyagok nevét Hu előtaggal jelölték, a termék neve előtt megjelent a megkülönböztető Hu képjel, például a Hu shi hun (nomád) ételt jelentett.
Hunoktól átvett alapanyagok, zöldségek, gyümölcsök
A fokhagyma (Hu suan), vöröshagyma (Hu cong), sárgarépa (Hu luabu), sárgadinnye (Hu gua), dió (Hu tao), uborka (Hu tua), szezámmag (Hu ma), borsó (Hu dou), koriander (Hu sui). A korai időkben a Tarim-medencében őshonos szőlőt szintén Hu előnévvel különböztették meg, de ez később megváltozott, s a neve Pu Tao lett. A szőlőléből készült bor szintén a lovasműveltségű hunok közvetítésével jutott el Kínába. A kumiszt (kancatejből készült italt és több, még erjesztett ételt) szintén Hu képjellel látták el (Hu jiu). A gyümölcsök közül még az almát (génközpontja a mai Kazakisztán), a kajszibarackot (génközpontja a Tengri Tán jegység Ujguriában) szintén hun közvetítéssel ismerték meg,
Tésztafélék, töltött tészta, lepény
Hagyományosan a kínaiak főtt gabonát (kását), rizst, kölest fogyasztottak. A hunoktól vették át egyes tésztafélék (töltött tészták, tarhonya) és a lepénykenyér készítési módját. A Han dinasztia idején a szezámmagos lepénykenyér rendkívül népszerű volt.
Szárított tészták, tarhonya
Régészeti leletek szerint az első lisztből készített tésztákat a kínaiak készítették a Xia dinasztia korai időszakában (kr. e. 2000 körül). Az első hosszan eltartható, szárított tészták viszont a hun életmódhoz kötődnek. A tarhonya, a napon szárított aprószemű tészta a lovasműveltségű életmódot tükrözi, évekig eláll, gyorsan elkészíthető, kiválóan alkalmas hosszú hadjáratokban résztvevő harcosok élelmezésére. A későbbiekben a hunoktól örökölt tarhonyát a türk és magyar lovasíjász haderő is nagy előszeretettel használta, fogyasztotta. A tarhonya a „leghunosabb”, következtetésképpen a legmagyarabb száraztészta-féleség!
Tejtermékek
A földművelő kínaiak eredetileg egyáltalán nem használtak tejet és tejterméket. Hun hatásra terjedt el a tejtermékek használata az ókori Kínában, de azt is meg kell jegyezni, hogy sohasem vált igazán népszerűvé. A következő hun tejtermékeket ismerték meg az ókori kínaiak: sajt, túrófélék (főleg a hadsereg számára a szárított túró). A hunok erjesztett és szárított tejtermékeit (sajt, kefír, joghurt, kumisz, túró) a kínai elit (főleg sznobizmusból) előszeretettel fogyasztotta. Idővel a tejtermékek népszerűsége erőteljesen lecsökkent a kínaiak tejcukor-érzékenysége miatt (a kínai lakosság 90 százaléka még ma sem képes a tejcukor megemésztésére!).
Húskészítmények, szárított hús, húspor
A hunok a húsból készült áldozati ételeket (az „áldost”) hun üstökben főzték, a hadjáratok során azonban a gyorsan elkészíthető friss húst nyárson sütötték vagy szárított húst és húsport használtak. A nyárson sült hús divatja és a napon és szélben kiszárított húsok ismerete a hun hatást tükrözi. A húspor a hunok csúcsterméke volt a tartósítás és a haderő élelmezése terén. A szárított húst finom porrá, pelyhekké zúzták és a hadjáratok során forró vízbe dobva pillanatok alatt elkészült a fehérjében gazdag, fizikai erőt biztosító húsleves. A kínaiak is előszeretettel használták a húsport rizs és köleskásák gazdagítására, ízesítésére (congee). A hun eredetű húspor végül a kínai konyha egyik jellegzetes alapanyagává vált.
A legkínaibb étel, a GENG hun misztériuma
A korábban idézett neves kínai gasztro-történészek (Doreen Leung, Willie Mark) szerint a sűrű, tartalmas, rövidlevű Geng húsleves eredete a hunokig nyúlik vissza. A kínaiak eredetileg gabona és zöldségalapú leveseket készítettek, a bárányhússal gazdagított ünnepi levesek hun hatásra kerültek a kínai konyhaművészetbe. A Geng képjel-eredete szépbárányt jelent, utalva ünnepi jellegére. Eredetileg a kínaiak inkább sertés- és csirkehúst fogyasztottak, hun hatásra tértek át a bárányhús levesként való elkészítésére. Azonban teljesen átalakították az üstben készült eredeti hun báránylevest, „kínaiasították” és a kínai gasztronómia egyik legjellegzetesebb ételévé tették!
Berendezés, bútorok
A kínaiak hagyományosan a földön ülve étkeztek, hun hatásra kezdték alkalmazni az összecsukható széket és a hozzá illő magasított asztalt, amely megnyitotta az utat a kínai bútorművészet felé. A gyapjúszálas művészi kivitelezésű szőnyeget szintén a hunok ismertették meg a kínai előkelőséggel.
Művészet, kézművesség, állatjelképek
A hun ötvösművészet, jelképgazdag stílusa mély nyomot hagyott a kínai művészeti gondolkodásban. A hun ötvösművészet egyik legjellegzetesebb ábrázolása a dinamikus, mozgásban lévő állatok küzdelme. A hun ötvösmunkákon (pl. a híres ordoszi hun bronz és aranylemezeken) a leggyakoribb motívumok állatküzdelmeket mutatnak, ragadozó állatok (tigris, farkas, sas) támadnak növényevő állatra (szarvas, kőszáli kecske). Amikor a kínai ötvösművészek elkezdték készíteni az övcsatokat, saját ízlésükre formálták a hun állatmotívumokat, a farkast, a tigrist, a szarvast, a sast fokozatosan átalakították a kínai mitológia szereplőivé, sárkánnyá, kígyóvá, főnixé „sárkányosították” az övcsatok állatábrázolásait.
Drágakő berakás
A drágakő berakás a kínai aranyművesek munkáiban szintén a hun ékszerstílus hatására alakult ki. Az aranyékszerekbe türkiz-, jade-, rubint-, zafír-, gránát-köves díszítést tettek.
Hun zene, hun hangszerek
A kínaiak szertartásos udvari zenéje szigorúan szabályozott, számtani pontossággal meghatározottan harmonikus volt, ellentéte a hun zenének, amelyben a szenvedélyes és mélabús dallamok és ütemek, a zenészek és a közönség hangulata szerint váltották egymást. A szenvedélyes, gyors dallam kiszámíthatatlanul a lassú, megnyugodott életérzésbe vagy máskor szomorúságba csapott át. A kínai mondák szerint a jellegzetes hun pentaton dallamokat egyszerre jellemezte ugyanúgy a harciasság, a szenvedélyesség, az öröm és a békés, vágyakozó hangulat, mint a szomorkás mélabú, az összhangot létrehozó ellentét és kettősség, amely az ősi magyar pentaton dallamok jellemzője is, nem véletlen, hiszen lelki gyökerük közös! Az ősi hun (és magyar) dallamvilág a hun lelket, a végtelen pusztaság szabadságát, a szél zúgását, a gyors vágtákat, a lovasíjászat fütyülő nyilait, a vitéz, harcias lovas életmódot fejezte ki egyediségével.
Énekes hagyomány
A hun müveltségben fontos szerepet játszottak a hősi énekek, a táltos regölések, melyeket nemzedékről nemzedékre tovább adott az elbeszélő énekhagyomány.
Hangszerek
Hun hangszerek a kínai zenehagyományban:
nádsíp vagy állatszarvból készült fúvós hangszer
piepa: lófej alakú pengetős lant
szarvból készült kürtök és dobok
hucsin: vonós hangszer (a hucsin jelentése hun citera, vagy hun húros hangszer).
Hun táncok
A kinaiakra rendkivül nagy hatással voltak a lendületes, sok mozgásos hun táncok, nemcsak a táltostáncok (sámántáncok), hanem különösen a lovas és gyalogos akrobatikus íj- és kardtáncok, amelyek hatása megjelent a későbbi Shaolin si harcművészetekben.
Orvoslás, gyógyászat, akupunktúra
Kínai orvostörténeti kutatások szerint a hunok gyakorlatias lovas életmódból fakadó tudása több területen is kedvezően befolyásolta a hagyományos kínai orvoslás fejlődését.
Sérülések kezelése, sebészet, csontkovácsolás
A lovaséletmód következtében a hunok kiemelkedő tapasztalattal rendelkeztek törések, ficamok, zúzódások, nyílt sebek kezelésére. A kínai orvoslás a hunoktól vette át a sínbe kötési, csont helyrerakási technikákat, sebellátó kenőcsöket.
Gyógynövénytan, állati eredetű orvosságok
A hunok alapos ismeretekkel rendelkeztek az északi környezetük gyógynövényeiről (bizonyos zsályafajok, ürömfélék, kakukkfű, tárkony, gyömbérfélék), állati eredetű gyógyszerekről (szarvasagancs, medveepe, állatzsírok- és csontok használata), amelyek beépültek a kínai gyógyászatba.
Akupunktúra, köpölyözés
Az akupunktúrával való kezelésben is érvényesült a hun hatás. Hun sírokból előkerült leletek (csont- és kőtű) és szibériai halomsírok szkíta-hun fagyott múmiáin olyan pontokon találtak tetoválásokat, amelyek pontosan egybe esnek a mai akupunktúrás meridiánokkal és gyógypontokkal az izületi vagy emésztési zavarok kezelésére. A legendás Huangdi, Sárga Császár gyógyítási utasításaiban is megtalálhatók az ősi hun akupunktúrára való utalások, amelyek kiemelik a hunok által alkalmazott akupunktúra és köpölyözés előnyeit.
Kovácsoltvas, az acél megmunkálása
Bár a kohászati tudományt a kínaiak adták a hunoknak, fegyver és haditechnikai eszközök gyártásában, megmunkálásában, kovácsolt vas technológiák megismertetésében a hun hatás érvényesült.
Szabadidős tevékenység, sport
Több hun eredetű szabadidős tevékenység épült be az ókori kínai kultúrába:
lovaspóló: a Tang dinasztia idején rendkívül népszerű volt, császárok, arisztokraták, a katonai elit tagjai, sőt magasrangú nők is rendszeresen játszottak;
solymászat, vadászat: szintén hun hatásra rangos társadalmi eseménnyé vált, magas státuszszimbólumot jelentett;
birkózás, erőpróbák: a birkózás a Han és a Tang dinasztia idején látványos népi sporttá fejlődött, amelyből a későbbi századokban kialakult az akrobatikus kínai harcművészet;
lovas-akrobatika: a nagyobb ünnepségeken bemutatott lovas-akrobatika főszereplői a leggyakrabban maguk a hunok voltak.
Kínai nők egyenjogúságának első megnyilvánulásai
Az ókori hun és kínai nők jogai és társadalmi helyzete közt óriási volt a különbség. A hun társadalom messze nagyobb szabadságot és önállóságot biztosított a nőknek, mint a hagyományőrző, régimódi, konfuciánus társadalmi berendezkedés. A kínai társadalmat a nők alárendelt helyzetével kapcsolatban a „három engedelmesség” elve irányította: a nő fiatalon az apjának, házasságban a férjének, megözvegyülve a fiának tartozott engedelmességgel! A hun társadalom nem ismerte az intézményesített női alávetettséget. A hun nők szabadon lovagoltak, jelen voltak a tanácskozásokon, beleszóltak a közösséget érintő döntésekbe, amikor a férfiak hadjáratra mentek, a nők irányították a családi és nemzetségi gazdaságot. A kínai jogrendszer a nőt a férfiak gyámsága alá helyezte, háztartásra korlátozott családtagként kezelte.
A hun nők mozgásszabadsága, gazdasági önállósága, politikai szerepe mély benyomást tett a kínaiakra, és az északi dinasztiák idején (amikor a hunok több törzse elkínaiasodott, a hun és kínai elit közti házasságok állandósultak), de különösen a Tang dinasztia idején (618-907) hun hatásra a kínai nők helyzete jelentősen megváltozott:
Lovagoltak, sportoltak
A hun hagyományoknak megfelelően, nem zárkóztak otthonaikba, szabadon mozoghattak, solymásztak, vadásztak és a kor népszerű, hun lovaspólóját játszották.
Ruházati forradalom
A nők elhagyták a mozgást korlátozó szűk konfuciánus öltözetet és megkedvelték a „hun divatot”, a nadrágot, a rövid kabátot.
Családjogi és vagyoni önállóság
A nők megőrizték a hozományuk feletti rendelkezési jogot, vagyont örökölhettek, válást kezdeményezhettek! A női jogok Tang kori virágzása, a dinasztia bukása után nem folytatódott, a Song dinasztia idején (960-1279) visszatért a konfuciánus „három engedelmesség” elve és a lábfejkötés szokásának elterjedésével a nők jogai és mozgás lehetőségei ismét kíméletlenül beszűkültek. A nők csak a 20. és 21. században érték el teljeskörű egyenjogúságukat. Az viszont mégis történelmi tény, hogy a hunoknak köszönhetően a Tang dinasztia idején a női egyenjogúság elsősorban a társadalom élenjáró rétegében valósult meg és virágkorát élte Kínában.
A hun örökség a kínai kultúra és társadalom szerves része
Megelőzve a görög-római kultúrát, az ókori Kína társadalom-fejlettségi teljesítménye rendkívül magas szintet ért el, a világ egyik legegyedibb, legjelentősebb kulturális központjává vált. Ezt a kínaiak maguk is érezték, az országukat Dzsungónak, vagyis Központi Birodalomnak nevezték. Mindez elsősorban saját maguk szellemi képességének, fegyelmezettségének, szorgalmának az érdeme, azonban figyelembe kell venni, hogy jelentős külföldi befolyások is érték a kínai társadalmat, főleg Indiából, Délkelet-Ázsiából (Khmer Birodalom, Vietnám), Koreából, Japánból, de a legjelentősebb befolyás mindenképpen az északi, észak-nyugati lovasműveltségű népektől, a hunoktól érkezett.
India, buddhizmus ‒ Az Indiából származó buddhizmus beáramlása jelentős szellemi forradalmat indított el, gyökeresen átalakította a kínai filozófiát, túlvilág képet, képzőművészetet, építészetet.
A délkelet-ázsiai rizstermesztés kultúrája, a folyami vízi közlekedés, a folyami hajóépítés.
Japán, Korea ‒ Kézművesség, fémművesség, acélfegyverek, magasszintű porcelán készítés, japán textilművészet.
Mindemellett azonban a lovasműveltségű hunok hatása volt a legjelentősebb a kínai kultúrára és a társadalom fejlődésére: a harcművészetek gyökeres átalakításában, a Tian, Égisten vallási kultúra bevezetésében, az étkezésben, a konyhaművészetben, az öltözködésben, művészetekben, kézművességben, új szabadidő tevékenységek elterjedésében, a női egyenjogúság Tang-kori időleges megjelenésében. A hun hatás több lélektani eleme beépült a kínai közösségi tudatalattiba, a kínai lélek mélyére, összeolvadva az ősi kínai értékrenddel, megerősítve Kína ősi birodalmi, nagyhatalmi törekvéseit. Kína ma már a világ elsőszámú gazdasági és kereskedelmi nagyhatalma, belátható időn belül (10-15 év múlva) a világ elsőszámú katonai nagyhatalma lesz, amely büszkén vállalja a legyőzhetetlen hun lovasíjász örökséget!
[1] A krónikák szerint Chou herceg a következőképpen indokolta a Shang dinasztia megdöntését: „Tian, az Ég megvonta bizalmát a Shangoktól, a hatalomváltás valójában nem a katonai győzelem következménye, hanem az Ég akarata.”
