Igekötőinkkel baj van! Már megint! (Gyimóthy Gábor két verse)

Előzmény:

Baj van az igekötőkkel! (Gyimóthy Gábor verses nyelvleckéje)

Igekötőinkkel baj van!

Igekötőinkkel baj van!

Nem először mondom ezt, 

logikátlan használatuk

józan agyvelőt repeszt!

Igekötőinkkel baj van!

Ám csak egyhez nyúlok itt.

További verseimben majd

sorra veszem társait.

Meggondoltad, fiacskám,

hogy mit jelent a bevállal?

Hol a vállad? – A hasadban?

Mit kezd ott a hasnyállal?!

ki vállalt – eredetileg –

egyszerűen azt tette,

hogy valamit, valamiért

saját vállára vette.

Magyarázd meg, aranyoskám,

hogy’ kerül ide a be-?!

Fölösleges igekötőt

száműzzed a semmibe!

Bevizsgál, beazonosít...

Minek ide az irány?!

Kétségbe esne be- nélkül

tán egy hajókapitány?!

Megvizsgál és azonosít.

Vagy rossz, vagy fölösleges

a be- szócska! – Használata

ezesetben nem helyes!

Versem végére hagytam meg

riasztó borzadályul

eme két, szép öklendezményt:

bealszik és beájul...!

Zollikerberg, 2025 VI. 14.

Igekötőinknek terén...

Igekötőinknek terén

ijesztő a zűrzavar,

ami fejfájást okoz és

még gyomrot is fölkavar.

Lehetséges, hogy valaki

(bármit) lenyilatkozott?!

Mi volt, ami kinyílt rajta?

És az lefelé hatott?!

Csoda nem lenne, hisz tudjuk,

tömegvonzás oda húz...

(Ha valaki lenyilatkoz’,

reméljük, nem tör és zúz.)

A leellenőriz viszont

két szempontból is fonák:

ellenőriz, az már elég!

De a le- milyen „virág”?

Úgy érzi talán valaki,

hogy az tátongó hiány,

ha – bár ellenőriz – ám a

szóhoz nincs semmi irány?

Ugyanígy a lerendez, mely  

Szintén lefelé mutat,

ami furcsa, mert a rendez

nem keres arra utat...

Sok idegen szót veszünk át,

mert rövid és kényelmes.

Néhány igénk túl rövid tán,

s hosszabbítjuk? – Félelmes!

Zollikerberg, 2025 VI. 14.