„Kéj end Édzs” ‒ avagy Gyimóthy Gábor „habzószájas ugatása”

A kereken 80 előadásomban 2009 és 2012 között mindig habzószájjal ugattam meg ezt a Kéj end Édzs hazaárulást, de mert azóta nem hallottam, teljesen kiment a fejemből. Tegnap valaki fölhívta rá a figyelmemet.

Íme:

 Kereskedelmi és Hitelbank (K&H)

A betűknek kiejtését

– egyetlenegyképpen! –,

gyerekkori iskolánkban

tanultuk meg szépen.

Azóta is úgy ejti ki,

ki magyarul beszél

és aki ÖNMEGBECSÜLÉST

rondán el nem vetél!

A K, az ká, a H, az há!

S ez a kis jel &: és!

A K sohasem lesz kéj és

a H nem lesz édzs!

Netalán-tán volt oly marha,

ki megparancsolta,

hogy a magyarul beszélő

Kéj end Édzs-nek mondja?!?!

Bocsásson már meg a világ,

odaértünk mára,

hogy az ÖNMEGALÁZÁSNAK

sehol sincs határa?!