VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Koronavírus-járvány: új törésvonal. Kettészakadó társadalmak, családok. Tisztelt Olvasó! (1.)

Népes családomban – heten voltunk, sőt vagyunk testvérek – nekünk, gyerekeknek is lehetett igazunk. Mondhatnám, hogy már csak ebből következően is nagyon nehezen viseltem a 11 hónapnyi sorkatonaságot. Lassan vettem csak észre, hogy alacsonyabb rangú feletteseim – őrmesterek, törzsőrmesterek –, akik nem nagyon merészeltek minket, előfelvételis egyetemistákat a maguk vágyai szerint nyílt és kegyetlen megfenyítéseknek alávetni, más módon bánnak el a kipécézettekkel. Leginkább azokkal, akik ha némi finomítással vagy csomagolással is, de azért csak kimondták, amit gondoltak. Magasabb rangú feletteseinket rávették, hogy tagadják meg tőlünk a hazamenetel lehetőségét. Az utolsók egyike voltam, aki sem hosszú eltávra, sem szabadságra soha el nem mehetett. Mígnem a sors úgy hozta, hogy őrmesterem és hadtápos törzsőrmesterem egyszerre vonult el hosszabb karácsonyi szabadságra. S Majoros alhadnagy, egy szokatlanul csendes szavú altiszt, a már elnéptelenedett századkörletben váratlanul megkérdezte: „Varga! Maga nem akar hazamenni?” Nos, mikor visszatértem három nap múltán s a főtörzs meglátott, menten elborult a feje. De szerencsére csak annyira, hogy a keze ügyében lévő, vastag falú hadtápos edényeket nem hozzám vágta, hanem egymáshoz. „Hogy merészelt szabadságra menni?!”, hörögte.

Mindez annyiban tartozik ide, hogy egyre jobban izgat koronás korunk egyik legnagyobb talánya: mi választja, sőt szakítja szét azokat, akik eddig összetartoztak, és mi tereli össze azokat, akik eddig élesen szemben álltak egymással? Ha az én meggyőződéseimnél számít a családi légkörben megszokott gondolkodási és véleménynyilvánítási szabadság, ugyanez miért nem játszik ugyanígy szerepet édes testvéreimnél? Vagy a még velem élő, de már ugyancsak nagykorú legkisebb gyermekemnél?

A legmeglepőbb, hogy a világ, s benne a politika dolgaiban többé-kevésbé egyetértő családtagok az oltás kérdésében – és általában a koronavírus-járvány megítélésében – képesek élesen szembe kerülni egymással, akár még egymásnak esni is. Megfejtésre vár, hogy közösen nevelkedett, nagyjából ugyanúgy szocializálódott hét testvér egyike (történetesen én) miképp válhatott egyszeriben „kakukktojássá”. Hogyan lehetséges, hogy a covid-oltástól óvó, megalapozottnak és logikusnak vélt érveimből saját testvéreim egyetlen egyet sem bírtak elfogadni? És hogyan lehetséges, hogy én sem bírtam elfogadni az övékét, holott hasonlóképpen cáfolhatatlanul igaznak gondolták őket, csak éppen mind a covid-oltás mellett szólt.

Ha meg a politika oldaláról nézzük történetesen a magyarországi helyzetet, akkor azt a megdöbbentő fejleményt tapasztalhatjuk, hogy a két, szinte zsigerileg szemben álló tábor (kormánypártiak és ellenzékiek, azaz „nemzetiek” és „balliberálisok”) a járvány súlyosságának és kezelési módjának megítélésében lényegében teljesen egyetértenek, és csakis részletkérdésekben kakaskodnak egymással.

Az ellenzék abban például nem tudta megtagadni önmagát – nem tudott felülemelkedni „labanc” ösztönein –, hogy az aktuális birodalmi készítményekben szentül higgyen, a „nemzeti” kormány által támogatott készítményekre pedig eleve gyanakodjon; a nyugati, brüsszeli vonal balliberálisainknak csakis haladó és üdvös lehet mostanság, a keleti vonal pedig maradi, nacionalista, fasiszta.

De abból a meggyőződésükből, hogy veszedelmes világjárvány tombol, s ez világszintű lezárásokat, bezárkózásokat, távolságtartásokat, maszkviselést és a „vészhelyzetnek” megfelelő erőteljes rendfenntartást követel, sem a kormányoldali erők, sem az ellenzéki hangadók nem hajlandók egy jottányit sem engedni. Mint ahogy abból a meggyőződésükből sem, hogy „ezen a válságon csakis a tömeges oltás segíthet”. Sőt! A teljes körű! Már a kisgyerekekre és a várandós kismamákra is szemet vetettek!

Amikor tehát kormányoldalról azt halljuk, hogy „a baloldal oltásellenes”, ebből egy szó sem igaz. Nem egyéb ez kampányfogásnál; hogy mégis kísérleteznek vele, ez számunkra egy fontos tényre utal: a közvéleményben – legalábbis egyelőre – mindenképpen többségben vannak azok, akik támogatják a kormány és az ellenzék lényegében azonos járványkezelési és oltási politikáját, stratégiáját. Emiatt lehet a siker esélyével megbélyegezni, lejáratni a politikai ellenfelet azzal a hamis váddal, hogy „oltásellenes”.



Következik:

(2.) Családi törésvonal

Az összes fejezet itt olvasható:

Varga Domokos György: KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY: ÚJ TÖRÉSVONAL. Kettészakadó társadalmak, családok. Tisztelt Olvasó!

(1.) Bevezetés

(2.) Családi törésvonal

(3.) Társadalmi törésvonal

(4.) „Tisztánlátók”: a törésvonal túloldalán. Végső megjegyzések és következtetések

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek