Köz- és egyéb mondások rímesítve (Gyimóthy Gábor leleménye)

Néhány – kevés – közmondásunk rímes formában köröz:

Az ígéret szép szó,

ha megtartják úgy jó!

Vörös kutya, vörös ló,

Vörös ember egy se jó!

Ki korán kel,

aranyat lel.

Ámde közben rengeteget rímtelenül mond a „köz”.

Megragadtam magamat és

– több-kevesebb sikerrel –

tekintélyes nyalábjukat

rímecskékkel láttam el.

S némelyikhez, amelyeket

ismételgetünk nagyon,

van valami megjegyzendőm  

és szótlanul nem hagyom.

Vörös kutya, vörös ló,

Vörös ember egy se jó!

Kezdjük mindjárt ezzel. Miután se vörös kutyát, se vörös lovat eddig még nem láttam – és nem is hallottam ilyenekről – feltételezem, hogy a szín nem a hajra vonatkozik. A mondás talán  valamikor 1918-19-20 táján keletkezhetett. És milyen igaza van!

Vermet másnak sose áss;

ritkán esik bele más…

Néma gyerek – bár hall, lát –

anyja sem érti szavát…

Értelemszerűen, hiszen, ha a gyerek néma, akkor szava sincs…

Aki gyakran korán kel,

(néha tán) aranyat lel…

Ez nekem sosem sikerült, pedig volt egy szakasz az életemben, amikor 25 éven át reggel 5 órakor keltem, de lehet, hogy 5 óra nem volt elég korán…

Sok bába közt – emberek –

elvészhet ám a gyerek!

Ezt, régen, amikor ez a mondás keletkezett, elég nehéz lehetett megfigyelni, hiszen akkor egy szüléshez ritkán hívtak egy bábánál többet…

Maradjon ez magunk közt:

A cél szentesít eszközt…

Ezzel a mondással a hónuk alatt sokan visszaéltek. Sok szentesíthetetlen eszközt szentesítettek, olyan cél érdekében, amely egyáltalán nem volt szent. Utólag mondták ki a célra, hogy az szent   volt…

Ha a Nap lenyugodott,

akkor dícsérd a napot!

Én várnék vele éjfélig…

Sánta kutya fut, szalad…

Hazug ember lemarad!

A kivétel kinek fáj? –

Attól erősül szabály…

Mondják. De a kivétel nélküli szabály az igazi! Azt nem kell erősíteni…

Jól megnézted az anyját?

Akkor vedd el a lányát…

Azt mondják, hogy csak az nyer, 

aki kockáztatni mer.

Néha!

Sajnos mindig kiderül:

Az alkalom tolvajt szül.

A lónak négy lába van,

de botlik (bár nem gyakran).

Jótettért ne várjál jót…

Vén kecske is nyal ám sót!

Más szemében szálkát lát,

sajátban nem: gerendát!

Azt hinnéd, hogy nem lehet?

Vak tyúk is talál szemet…

Sohase hagyd el magad.   

Kétszer ad, ki gyorsan ad…

Ez a mondás pofonok esetén feltétlenül érvényes. De azért ajánlatos a második pofont is elhelyezni, hátha az első nem volt elég gyors ahhoz, hogy kettőnek tűnjön…

Van-e e mondásnál szebb:

Egyik kutya, másik eb?

Némelyik kutya a legebebb ebnél is sokkal ebebb.

Hogy a fene megegye…

Égig nem nő jegenye!

Két dudás – bár jóban van –

nem fér meg egy csárdában.

Aki ismeri a duda zenét, a csárdában egy dudást is túl soknak tart…

Nem én mondom, úgy hírlik:

Ami késik, nem múlik…

Viszont gyakran teljesen elmarad. Ezt e közmondás bölcsen elhallgatja…

Szegény ember vízzel főz.

A sok lúd meg disznót győz...

Sajnos akármit csinálsz,

Több a nap, mint a kolbász…

A kocka el van vetve!

(Mi kel ki majd belőle?)  

Fűszerek közt is van hős:

Kicsi a bors, de erős!

Hegyen, völgyön úgy hírlik,

Hogy: Az ördög nem alszik.

Nem kell ügyvéd, nem kell pör:

Az új söprű jól söpör.

Az ajándék mindog jó.

Fogát ne nézd, hogyha ló.

Legyél jólöltözött, mert:

Ruha teszi az embert.

Forgácsot is gyárt, ki gyalul...

Az okos más kárán tanul.

Hol a daru nem segít,

A hit hegyeket mozdít.

Némelyik hit ezt sajnos rossz irányba teszi...

Ha nincs szél, nem porzik rög,

nem fújt haraszt nem zörög…

Almát vonzás korlátoz,

közel esik fájához.

Rövid a történetem:

Türelem rózsát terem.

Csakhogy sajnos az ember legtöbbször nem rózsára vár, mert valami egészen mást akar.

Aki nyugton nem marad

s szelet vet, vihart arat…

Mit ma elvégezhetsz – mind azt! –

Holnapra soha ne halaszd.  

Kolbász evésre ez nem vonatkozik…

Hogyha rövid a kardod,

lépéssel hosszabítod.

Ha rohansz, tán falnak mész:  

Lassan járj és tovább érsz…

Ez ismeret nem titkos:

A lassú víz partot mos.

De azért megjegyzendő, hogy azt a gyors víz sokkal hatékonyabban teszi…

Vaskarika nincs fából.

Szög kibújik a zsákból!

„Nagy a fejed!” – Ez komoly?   

Verébnek mondja bagoly...

Vas az üllőn hempereg,

addig üsd, amíg meleg!

A mondás kicsit lanyha. Ha a vas már csak meleg, akkor hiába ütjük. Akkor kell ütni, amikor még nagyon forró!

Száló ige, száló szó:

Ha ló nincs, szamár is jó!

Ha nem cseresznye, tán meggy...

A sok kicsi sokra megy.

Jóborhoz nem kell cégér.

Ha már lúd, legyen kövér!

Esős, vagy forró a nyár...?

Kölcsön kenyér vissza jár!

Azt mondják az okosok:

Jóból is megárt a sok!

Csillogásért sose rohanj:

Ami fénylik, nem mind arany…

Szana-szerte kelepelem:

A türelem rózsát terem.  

Erről már volt szó, de olyan szép elképzelni, hogy csak várni kell és egyszercsak ott terem a rózsa...

A ház meggyulladni talál...

Akié ég, az kiabál!  

Kézenfekvő s szóban forog:

 Tévedni emberi dolog.              

Régi mondás és nem szép, új:

Bolond lukból bolond szél fúj!

És azt néha milyen erősen és hangosan csinálja ...!

Elégedj meg ma verébbel!

Túzok – holnap – kétes tétel...

El ne hagyj (ha csábít a tér),

járt utat a járatlanér’.   

Hát ennek bizony – mint olyan ember, aki találmányokból élt – sok esetben az ellenkezőjét ajánlanám...

Mondják: A pénz nem boldogít...

A munka – viszont – nemesít.

Az élet nem mindig selyem...

Ne szólj szám, és nem fáj fejem.

Ez a mondás kétségtelenül jobb annál, mint amikor azt állítják, hogy hallgatni arany. Nekem  úgy még sosem sikerült aranyat csinálni. És ne felejtsük, hogyha a hallgatást bűnösök között gyakoroljuk, akkor még cinkossá is válunk...!

Ki mint vet, olyképpen arat.

Egy fecske nem csinál nyarat...

Pénz beszél – a kutya ugat –

karaván: szeli az utat...

Igen, a pénz néha nagyon szépen beszél, viszont néha nagyon csúnya dolgokra beszéli rá az embereket.

Veszhet a had mind egy szálig...

Vízzé a vér mégsem válik!

Núbia rég ezen mulat:

Párduc nem szül gyáva nyulat.

Ezt nem csak Núbia párduca nem teszi, hanem semmilyen párduc. Nagy élettani csoda lenne...

Csimpánzon nem áll jól zakó...

Azt mondják: Eb ura fakó.

Ellentétban a mondással, amit néha (esetleg) állólámpa vásárlásnál hallhatunk: E búra fakó!

Kicsi, avagy nagy a lakás,

Ahány ház, annyi a szokás...

Az ép testben ép a lélek.

Testromlástól ezért félek...

Hát...... Láttam én már olyan ép testeket, amelyek nagyon romlott lélekkel voltak tele...

A krónikák arról szólnak:  

Nem kell cégér a jó bornak.

Ez igaz, de persze csak akkor – és ezt mindig hozzá kellene tenni – ha mindenki tudja, hogy létezik és hogy hol kapható az a jó bor!

Az utazás nagy élvezet,

s: Minden út Rómába vezet...

A tudásvágy sosem csitul.

Lám: A jó pap holtig tanul.

A világ ma olyan rohamosan változik, hogy mindannyian holtigtanulásra kényszerülünk, és  ez nem mindig kellemes. Tegnap beültem egy fényképező automatába, mert igazolványképre volt szükségem. Több mint negyed óráig tartott, amíg kiderítettem, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy elérjem a célomat. A készülék persze legalább tízszer annyi mindent tud, mint a régi készülék tudott (amire 20 évvel ezelőtt volt utoljára szükségem), de tízszer annyi ideig is tart, amíg az ember kiismeri magát rajta. Megtanulni a kezelését akkor lenne érdemes, ha kétnaponta használnám. 

Reggel méreg, délben étek:

retek, este gyógyszer néktek...

Ezt a mondást gyerekkorom óta (ami nagyon régen volt) ismerem, de nem tudom, ki találta ki, és hogy vannak-e mögötte élettani tények?

Folyó apad, avagy árad,

A rest pedig kétszer fárad.  

Mi az, hogy kétszer? Tapasztalatból tudom, hogyha valamit (mondjuk, időhiányból kifolyólag) nem csináltam meg rendesen, tisztességesen, akkor az három-négyszer is megbosszulta magát!

Elég egyszer, ne mondd sokszor:

A végén csattan az ostor.

Az üzlet bár bűzlik maga,

de: A pénznek nincsen szaga.

Mondta valamikor Veszpáziánusz császár, amikor eszébe jutott, hogy megadóztassa Rómában az utcai vécéket...

Tudjuk, hogy az okos enged,

A szamár meg szörnyen szenved!

Na ezért nem szoktam én soha engedni. Lehet, hogy okos nem vagyok, viszont állatbarát. Nem akarom, hogy miattam szenvedjen egy szamár...

Könnyen belátja az ember:

Ki időt nyer, életet nyer.

Miután az idő pénz (egy másik mondás szerint), az ember vele nem csak életet, de talán jó életet nyer...

(Nagy fölháborodást vonna...)

Kutyából nem lesz szalonna.

A kínaiak tudtommal nem esznek olyan vadul csupazsír dolgokat, mint a szalonna. Ezért ez a  mondás talán általános érvényű. Különben nem lennék biztos benne...

Nagy hal eszi a kis halat...

Késő bánat ebgondolat.

Mind elhiszi, aki hallja:

Sok beszédnek sok az alja.

Két nyulat hajt? Csalódni fog,

mert közülük egyet se fog...

Mondják: Hosszú haj, rövid ész.

(Ezért jó, ha borbélyhoz mész...)

Ökör iszik magába’

Ménkű nem üt csalánba.

Namost itt akkor kicsit elgondolkozhatunk. Ha Isten nem bottal ver (mint ahogy ezt egy másik mondás szentül állítja) akkor viszont mással kellene, hogy verjen. De mint látjuk, hogy a csalánba, ami valami tisztességtelen ember elvonatkoztatott jelölése, nem üt a ménkű. Tehát mással se ver, sajnos...

Járd az utad józan fővel:

Többet ésszel, mint erővel!

Babonás vagy? – Koppants fát.

Viszont több szem, többet lát.

Nagyon régi ismeret,

ami egy rókát illet:

bőrből róla nem lehet

lehúzni egynél többet...

Régi és bölcs nyilatkozat:

ha lehet, ne mondj igazat.

Ha megteszed, könnyen lehet,

hogy majd betörik a fejed...

Ma féltik a fejedet. Nehogy betörje valaki, meg sem engedik, hogy kimondd az igatságot! Legalábbis úgy nem, hogy azt más is hallja...

Kakas bár, szemétben túr,

szemétdombján ő az úr!

Nem elég a köszvény, csúz?!

Szegény embert ág is húz...

Viselkedése hollónak

lehet gonosz, szemét,

ámde a másik hollónak

nem vájja ki szemét.

Miután ezt, tudtommal, egyetlen másik madár sem teszi, a közmondás kitalálója a hollót valami nagyon gonosz madárnak képzelte el és állította be. Ezt kikérem magamnak a holló nevében!

Szárnyon jár a rossz hír

 – szárnya csillog, villog –

a jó hír pediglen,

tudjuk, alig kullog...

Nem baj. A jó hírnek rendszerint akkor is nagyon örülünk, ha erősen megkésve érkezik.

A jó mondás engem

lelkesít és hevít:

Segíts magadon és

Isten is megsegít.

A sok közmondástól

kiszárad a gége.

A nemakarásnak

nyögés lesz a vége!

Örömödben akár

vetkőzhetsz pőrére,

ha medvét lőttél, de:

Ne igyál előre

a medve bőrére!

Utólag se igyál túl sokat.

Ne te búsulj, mert az

tehozzád nem való.

Elég nagy a feje,

búsuljon hát a ló!  

Úgy intézd az ügyet,

kecske is jóllakjon,

ámde a káposz-

ta is megmaradjon!

Ok nélkül sértődsz meg?

Az a magad kára!

Akinek nem inge,

ne vegye magára!

Utazhatsz repülőn,

autón, hajón, kompon,

mindenütt jó – mondják –,

de a legjobb otthon...

Na, ezt a mindenütt-öt én nem venném komolyan...

Az Isten mindennel

üt, ver, hogyha rosszall,

csak egyet nem tesz meg:

ő sosem ver bottal...

És azokat, akik megérdemelnék – mint följebb láttuk – még ménkűvel sem ajándékozza meg...

Ebcsont beforr! – (És ez

igennagy értékű,

ha csalánba mégis

beütött a ménkű...)

De oda nem szokott beütni.

Éhes disznó – tudjuk –

hogyha mélyen alszik,

fogja magát s aztán

sok makkal álmodik.

Mondják, akik nyilván megkérdezték a disznókat. Én a disznó helyében – ha már álom, legyen kövér – kukoricáról álmodnék.

Azt mondják a bölcsek

– énszerintem joggal –,

hogy verebet fogni

sosem lehet dobbal.

E mondás efelé hajlik:

Úgy szép az élet, ha zajlik.

Na, ez azért erősen függ a zaj fajtájától.

Az esős időtől

ne kínozzon iszony:

A májusi eső

aranyat ér – bizony!

Nem baj, ha egy szoba

túl kicsi, mint beltér,

mert hisz sok jó ember

kis helyen is elfér...

Volt, ki ilyen levest eve:

Olcsó húsnak híg a leve...  

Bár ő nem is bűnös

– s ezért nyugton alhat –  

bűnösök közt viszont,

cinkos, aki hallgat!

E hír elkezdett terjedni:

Jobb félni, mint megijedni  

Jön majd itt még sok szép mondás,

nem fogunk itt megrekedni,

de szerintem messze legjobb

se félni, se megijedni!

Születéssel senki,

ügyességet nem nyert.

Csak gyakorlat teszi

mesterré az embert!

Volt a régi Budán

kereskedő, sáfár,

de egyetlen egyszer

volt csak kutyavásár!

Mondásaink között

ez is régi darab:

Amely kutya ugat,

az nem nagyon harap.

Kétségtelen, egy kutya sem tud ugatás közben harapni...

Háborúra, harcra,

bár nem kell ráadás,

legjobb védekezés

mégis a támadás.

Na, ezt a mondást aztán sokan magukévá tették! Napóleon, például ezzel a fajta védekezéssel  végigvédekezte fél Európát egészen Moszkváig...

Zongorista mondja,

vagy bármelyik zenész

– gyakorlásra gondol –:

Minden kezdet nehéz!

Sokmindennek persze a folytatása is, sőt a befejezése is rém nehéz.

Aki lassú munka-

ütemmel tart viszonyt,

ne felejtse ám, hogy

Az idő pénz, viszont!

Erről már föntebb esett szó. Igen, az idő pénzre váltható, de ügyesség kell hozzá, vagy szerencse. Legjobb persze mindkettő egyszerre. De sajnos – és erre sok miliomos döbbent rá – a két fogalom, bár lehet egyenértékű, megfordíthatatlan. Pénzzel nem lehet időt csinálni! A két fogalom nem úgy egyenértékű, mint a tömeg és az energia (nem írom itt le Einstein híres képletét, amit ma már az óvodások is kívűlről fújnak). Igaz, ott sem lehet olyan (viszonylag) egyszerűen energiából tömeget csinálni, mint tömegből energiát...

Ki, mint veti ágyát,

úgy alszik, úgy fekszik.

Az, aki kíváncsi,

hamar megöregszik...

Sötétben minden tehén

fekete, mint a kökény.

Ha megérett. Mármint a kökény, merrt amíg nem érett, addig kék és addig recece is... Legalábbis a nóta szerint. Egyébként sötétben minden bika is, ökör is és borjú is fekete.

Közös lónak túros a háta.

Ilyen lónak kínos a vágta.

Vigyázat, túros és nem túrós! A kettő között akkora a különbség, mint az örül és az őrül között. A mondás a túrós szóval elhülyült, miután ma már csak kevesen tudják, hogy a túros földörzsölten sebeset jelent. Szinte mindenki túrósnak mondja, mert a túrót ismeri. A másik ilyen, elhülyült mondás, ha valaki a füle botját sem mozdítja. A fülnek nincs botja, viszont néhány, állati fülnek van bojtja... Ezt a nyelvészeink másképp magyarázzák, amit én nyílt marhaságnak tartok. A fül botját olyan, hajuknál fogva előráncigált érvekkel bizonygatják, mint a finn-ugor nyelvrokonságot. Ha a mondásban már évszázadokkal ezelőtt a bot és nem a bojt szerepel, akkor a mondás már évszázadokkal ezelőtt hülyült el! Ez ilyen egyszerű...

Megszűnt a tél, melegebb lett,

elolvadt a hó.

Hasonlóan minden jó,

 ha a vége jó.

Ha valaminek – végül – jó a vége, akkor hajlamosak vagyunk mindent figyelmen kívül hagyni, ami rossz volt, mielőtt elértük volna a jó véget. Ez helyes így. Önvédelemből tesszük, különben a jó végnek sem tudnánk örülni.

 Furcsa ember, én mondom hát:

 Maga alatt vágja a fát!

Ha nem bántod hulltában,

ahogy esik, úgy puffan.

Néha persze inkább csattan, vagy csörren, de ez a rendkívül éles előrelátásról tanúskodó mondás bölcsességét nem csorbítja.

 Mintha e mondás némelyik

 pártfőnököt mutatná:

Úgy hazudik, minthogyha ő

azt a könyvből olvasná.

Ma ezt inkább úgy mondanám: Úgy hazudik, mint ahogy az újságok írnak. Tisztelet a kivételnek, de olyan újság sajnos ma Nyugateurópában alig akad!

Mintha mai Európánkra

írták volna ezt

Fogtam ugyan törököt, de

sajnos  nem ereszt.

Nyugateurópára vonatkozóan (és a korszakunkra) nagyobb általánosságban mondanám: Fogtam mohamedánt, de nem ereszt...

Gonoszságtól űzve,

rossz fát tett a tűzre.

Messzire s nagyot dobott:

Elvetette a sulykot. 

Ez a mondás magyarázatot igényel, mely magyarázatot csak félig tudom megadni. Azt jelenti, hogy valaki nagyon nagyot mondott, elvágtázott a valóságtól, állításával „nem maradt a szőnyegen”. Vagy valami hasonlót. A sulyok, vagy sulykoló pedig fából készült (gyakran szépen faragott), lapos eszköz volt, amellyel a mosóasszonyok addig paskolták a ruhaneműt a folyóban, vagy a patakban, míg az tiszt nem lett. Hogy aztán ezt a szerszámot miért szokták „elvetni”, vagyis messzire hajítani (szokták-e egyáltalán?), azt nem tudom, de kellett történnie ilyesminek, mert különben nem alakulhatott volna ki ez az átvitt értelmű közmondás.

Még mielőtt vitáznál:

jó az öreg a háznál!

De milyen jó, csak ma sajnos már 50 éves korában munkanélkülivé válik, azaz öregnek számít, pedig a vállalatának nagy szüksége lenne a tapasztalataira. Viszont, ha ezt nem csinálnák, még nagyobbarányú lenne a fiatalok munkanélkülisége. Ilyen szempontból is rosszul van megszervezve a világunk. De nem szép tőlem a panaszkodás, mert 80 éves voltam, amikor abbahagytam a munkát. És a vállalat még most is szívesen alkalmazna, 89 évesen... Ha nem lenne innen 45 kilométernyire, hanem itt lenne a szomszédban, talán még vállanék is náluk félnapos munkát.

Ügyetlen, vagy tanulatlan,

sokat nem tudott...

Így aztán nem lesz belőle

énekes halott.

Az idő pénz, de néha

rettentően szalad.

A kutya meg ugat – ám

a karaván halad...

Igen, bölcs megfigyelés: A kutya azért van, hogy ugasson, a karaván meg azért, hogy valahonnan, valahová haladjon. A kettő külön-külön is, de egyidejűleg és egy helyen is történhet, például egy oázisban. A mondás mai, durván egyenes nyelven így hangzana: Kutyaugatással nem lehet karavánt megállítani.

Repülő zuhant le?

Leszakadt a part?

Minden csoda csupán

három napig tart.

Az emberek érdeklődése lelanyhul három nap után. De ezt ne vegyük rossz néven az emberektől, mert hiszen a mai „világ-tájékoztatás” mellett, jó, ha eltelhet három nap a következő, ilyen típusú, új „csodáig”... 

A látvány kacagtató és

felettébb fura:

Úgy bámul, mint a kis borjú

 az új kapura.

Gyerekkoromban, nyáron kieresztették a teheneket (és valószínúleg a nagyobb borjakat is)  reggelenként az utcára. Onnan aztán valaki kiterelte a csapatot a legelőre. Ezt a valakit, nem tudom, hogy’ neveztük. Nem gulyásnak, sváb falu volt. A szarvasmarhák rendkívül értelmes lények és este, amikor visszatértek a legelőről „hazataláltak”. El tudom képzelni, hogyha közben kicserélték a ház kerítését és kapuját, a szegény borjú csak bámul és nem tudja bemenjen-e? De úgy látszik, ezt a felnőtt tehenek nem csinálták, mert akkor a mondás nem borjúról szólna.

Ős időktől érvényes,

teljesen elterjedt tan,

s meg nem cáfolt ismeret:

A botnak két vége van.

Itt eszembe jut Csodálatos Nalaja, Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand hotelben című regényéből. Ő erre a mondásra valószínűleg azt mondaná, hogy: Ez nagy igazság!

Elvonatkoztatott szó

és bele sokminden fér

(noha csúnya látványt nyújt):

Jön még a kutyára dér.

Sok magyarázat ehhez sem kell. Mikor jöhet a kutyára dér? Ha már megdölött (szabad ma még ilyet mondani? Mit szól a PC?). A kutya itt nyilván valami gazember, akiről a közmondó úgy vélekedik, hogy majd valamikor rossz sorsra jut. A mondásban ennek a reménye is bentremeg.

A világ nagyon nincs rendben,

rengeteg benne a gazság,

de ezzel szembeszegül és:

Három a magyar igazság!

Mondja, mondja a magáét,

erősködik, vitatkoz’

és csak kötögeti, köti

az ebet a karóhoz.

Furcsa ez a mondás! Mert mégha cövekhez kötné, cölöphöz, duchoz, póznához, faoszlophoz. De nem! Karóhoz köti, amit általában a szőlőkből ismerünk, és ha ahhoz egy nagy kutyát kötnénk, az úgy kihúzná a karót a földből, mint a pinty! (Akkora pinty, mint a nagy kutya.) Aztán vonszolná maga után a karót, vagy ha lazán kötötték volna meg a pórázt, vagy a pányvát,  lecsúsztatná a karóról és vidáman szaladna oda, ahova nem akarták engedni. Furcsa mondás!    De talán éppen ez benne a lényeg: karóhoz nem lehet jól ebet kötni...

Zollikerberg, 2025 VI. 18.