KÖZHELYSZEMBESÍTŐ (Deli Mihály verse)
KÖZHELYSZEMBESÍTŐEgy vagy a százból / vagy a száz közül Egy?
Gondold ezt végig / mész vagy maradsz?
Már alig látsz ki az ablakon a gesztenyefától
sajnálod kivágni, ritkítani se akarod, hangulata van, megszoktad
El fogsz késni a találkozóról
Nincs erőd elmozdulni az ablaktól
Valld be, azért halogattad az indulást, mert nem is akarsz elmenni
Rossz ez a bizonytalanság
Jobb keményen határozni, az tiszta ügy
Nem baj, ha megsértődnek
Lefárasztja az embert a finomkodás, az udvariaskodás
Tele van az életünk ilyen kényelmetlen kompromisszumokkal
Szóval maradsz
Hátrálsz az ablaktól
Még egy pillantás (jólesik a hangulata, s a döntés)
Kivívtál ajándékba két laza órát
Ócska kis lázadás, szabadság, akarat
Szedd össze magad, ha már így döntöttél
Megválthatod kicsinyke világodat
Főzhetsz, sétálhatsz, olvashatsz (el is szarozhatod az időt)
Ki kell ugranod magadból pár röpke percre (fél lábbal legalább)
A dolgokat nem hagyhatod el, de talán körbejárhatod
A rohadt közhelyeket félresöpröd
és nem mélázol azon, hogy miért forog állandóan a föld
(a csillagászok tudják / azon túl jöhetnél te, – de most ne!)
Egyelőre egészséges vagy, dinamikus
Szeretsz és szeretnek, pörög a család
Hogy mire ez az egész (földestől-családostól)
meg sem fordul a fejedben
Működik és kész
Egy pillanatra eszedbe jut az elbliccelt találkozó
de nem érdekel, túl vagy rajta
Egy bántás sokkal régebbről előkeveredik (kaptál és adtál)
Akkor fontos volt… – mégis, valahogy megmaradt
Elhessented / nem sikerül, visszatér
Már fél óra eltelt az ajándék két órából
Föl-le járkálsz a lakásban
Kerülgeted a szőnyeg mintáit
Nem akarsz te senkit bántani
Végül újra az ablaknál állsz
Az aranyos napfényben tobzódnak a zöldek
Vibrál a levegő, langyos szellő lebbenti a függönyt
Az utcáról beszélgetés szűrődik föl / vita, nevetés
A távolban mentő szirénázik
Lift zúg, a szomszédban ártatlan robaj
Egy kóbor macska megpróbál becserkészni egy rigót (sikertelenül)
Profik mind a ketten (ma így alakult)
Furcsa, hogy nyár közepén barnulni kezdenek a levelek
Párszor már megmásztad a fát
Lehoztál egy síró gyereket / egyszer le is estél
Veled nő, sőt lehagyott / te maradsz a másodikon
Megszólal a telefon: „Na, mi az, nem jössz?!”
Csend
Úgy érzed, most dől el minden: igen, vagy nem, – csak egy szó!
„Na, mi van?!”
Nem válaszolsz
Lassan, finoman leteszed a kagylót
Ránézel az órára: letelt a két óra
Most már sietned kell
Még annyi dolgod van
Vár a nagyvilág
Egy vagy a százból / vagy a száz közül Egy?!
Gondold ezt végig / mész vagy maradsz?
(A kép forrása: itt)
