KÖZHELYSZEMBESÍTŐ (Deli Mihály verse)

KÖZHELYSZEMBESÍTŐ

Egy vagy a százból / vagy a száz közül Egy?

Gondold ezt végig / mész vagy maradsz?

Már alig látsz ki az ablakon a gesztenyefától

sajnálod kivágni, ritkítani se akarod, hangulata van, megszoktad

El fogsz késni a találkozóról

Nincs erőd elmozdulni az ablaktól

Valld be, azért halogattad az indulást, mert nem is akarsz elmenni

Rossz ez a bizonytalanság

Jobb keményen határozni, az tiszta ügy

Nem baj, ha megsértődnek

Lefárasztja az embert a finomkodás, az udvariaskodás

Tele van az életünk ilyen kényelmetlen kompromisszumokkal

Szóval maradsz

Hátrálsz az ablaktól

Még egy pillantás (jólesik a hangulata, s a döntés)

Kivívtál ajándékba két laza órát

Ócska kis lázadás, szabadság, akarat

Szedd össze magad, ha már így döntöttél

Megválthatod kicsinyke világodat

Főzhetsz, sétálhatsz, olvashatsz (el is szarozhatod az időt)

Ki kell ugranod magadból pár röpke percre (fél lábbal legalább)

A dolgokat nem hagyhatod el, de talán körbejárhatod

A rohadt közhelyeket félresöpröd

és nem mélázol azon, hogy miért forog állandóan a föld

(a csillagászok tudják / azon túl jöhetnél te, – de most ne!)

Egyelőre egészséges vagy, dinamikus

Szeretsz és szeretnek, pörög a család

Hogy mire ez az egész (földestől-családostól)

meg sem fordul a fejedben

Működik és kész

Egy pillanatra eszedbe jut az elbliccelt találkozó

de nem érdekel, túl vagy rajta

Egy bántás sokkal régebbről előkeveredik (kaptál és adtál)

Akkor fontos volt… – mégis, valahogy megmaradt

Elhessented / nem sikerül, visszatér

Már fél óra eltelt az ajándék két órából

Föl-le járkálsz a lakásban

Kerülgeted a szőnyeg mintáit

Nem akarsz te senkit bántani

Végül újra az ablaknál állsz

Az aranyos napfényben tobzódnak a zöldek

Vibrál a levegő, langyos szellő lebbenti a függönyt

Az utcáról beszélgetés szűrődik föl / vita, nevetés

A távolban mentő szirénázik

Lift zúg, a szomszédban ártatlan robaj

Egy kóbor macska megpróbál becserkészni egy rigót (sikertelenül)

Profik mind a ketten (ma így alakult)

Furcsa, hogy nyár közepén barnulni kezdenek a levelek

Párszor már megmásztad a fát

Lehoztál egy síró gyereket / egyszer le is estél

Veled nő, sőt lehagyott / te maradsz a másodikon

Megszólal a telefon: „Na, mi az, nem jössz?!”

Csend

Úgy érzed, most dől el minden: igen, vagy nem, – csak egy szó!

„Na, mi van?!”

Nem válaszolsz

Lassan, finoman leteszed a kagylót

Ránézel az órára: letelt a két óra

Most már sietned kell

Még annyi dolgod van

Vár a nagyvilág

Egy vagy a százból / vagy a száz közül Egy?!

Gondold ezt végig / mész vagy maradsz?

(A kép forrása: itt)