LÉGY ERŐS ‒ NEVETHETNÉK (Deli Mihály két verse)
LÉGY ERŐS
Azt hiszel, amit akarsz
Csak boldog légy
Néha harcolnod kell a hitedért
dühödt boldogságodért
Sosincs nyugalom
csak langyos fáradtság
Derűdre (ha van) vigyázz
A ’polgári hétköznap’ sehova sem vezet
Mint egy kolosszális budoár
Koszlott, ragacsos váróterem
Szocreál-altamirai freskók a falon
a sarokban levizelt Giotto, Michelangelo
a fényújságon aktuális filozófiák
és még aktuálisabb hazugságok
A restiben kicsit berúghatsz
ott röhögj, meg sírj, és csajozhatsz
Kint a peronon: magány
De nem keserítelek
Légy erős
Ismerősöket mindig találsz
A boldogság törékeny üveg
A végén vele törsz
Ne bánd
Ha jót, s jól hittél, az lesz a Valóság
NEVETHETNÉK
Mondd csak, kinevethetlek?
Ez egy lakmusz: megsértődsz?
Nevethetünk együtt is
De azon, hogy a világ
ránk szakad, nincs nevetni
való, viszont addigra
már nagy gyakorlatunk lesz
a nevetésben / minden
nevetséges / mégis, a
fájdalmak, meg a részvét
s a kegyelet visszatart
Mily graciőz az élet
Rohadt egy szentség a kín
Fogainkat kitöri
gondolatainkat és
hitünket megtapossa
Fel kéne szabadulnunk
hogy végre nevethessünk
Én rajtad / Te meg rajtam
A világ nem érdekel
Kongjon-zengjen a visszhang
Ha a zokogásoknak
vége lesz, nem marad más
csak a szelíd nevetés
csendben és elhalóan
meglopott boldogsággal
No, de boldogságunkban
nevethetünk-e? – kérded













