Megjelent a Búvópatak decemberi száma!
„Én karácsonyestén állítanám meg a pillanatot. Amikor felállítjuk a fenyőfát. Amikor meggyújtjuk a gyertyákat, és szikrákat szórnak a csillagszórók, és unokáim, Hanna, Simon és Máté, mint Bálint és Dávid fiam hajdanán, türelmetlen kíváncsisággal bontogatják az ajándékokat. A gyerekek az ajándékaikat csodálják, mi őket. Mert nincs szebb a karácsonykor örvendő gyermeknél. Én karácsonykor állítanám meg a pillanatot, mert akkor jön közénk Antoine de Saint Exupery Kis hercege, hogy emlékeztessen a felelősségre, amellyel azoknak tartozunk, akiket „megszelídítettünk”, mert az igazi szeretet felelősséggel jár.” – Udvarhelyi András esszéje (Én karácsonyestén állítanám meg a pillanatot) is olvasható a Búvópatak kulturális és társadalmi havilap decemberi számában. Karácsonyra készülődve, a Megváltó születésére gondolva minden évben megpróbáltunk a hit és a szeretet erejével ünnepi, és ünnepélyességében is derűs számot szerkeszteni, de ez az elmúlt két évben csak részben sikerülhetett, mert – bár továbbra is hiszünk a szeretet és összefogás erejében – nem tudunk, és nem is lehet szó nélkül elmenni annyi szenvedés, fájdalom, kétségeket ébresztő jelenség mellett, amelyek körülvesznek bennünket.
„1.
Itt az első,
gyertyagyújtó,
ünnepváró,
szép vasárnap.
Jön karácsony,
alig várom,
a napokat
megszámlálom.
2.
Hópihe száll:
mintha szólna
karácsonyi
harangszóra.
Hópihe szól.
mintha szállna
karácsonyi
fenyőfára.”
– írja Devecsery László az Adventi kalendárium című versfüzérében.
Adoniszi sorokból lett karácsonyi dallam címmel Németh István Péter írásában egyebek mellett Garai Gábor, Szauer Ágoston, Weöres Sándor karácsonyi verseinek felidézésével készül az ünnepre.
A templomépítő és árvaház-alapító címmel egy 2006-ban készített interjút olvashatunk Regőczi István atyával, akinél nem is választhattak volna jobb névadót a covid-árvákat megsegítő alapítványnak. „Regőczi István, bárhová rendelte sorsa, templomot épített, mellé egy kis árvaházat, és újra meg újra nekifogott, hogy hitéletet teremtsen a helyi lakosság körében, közösséget kovácsoljon a magukra maradt, a háború borzalmaitól meghasonlott, a 'felszabadításba' belerokkant, a Rákosi-rendszertől megfélemlített emberekből.”
Tusnády László Bűn és bűnhődés című tanulmányának aktualitását az adja, hogy 200 évvel ezelőtt született Dosztojevszkij. „Az élet a nagy indulatok pergőtüzében egyre emésztődik, lohad. Az irgalmatlan gyötretésben, féktelen iramban elkopik. Marad a meghasonlás, esetleg a vezeklés.
A művészet visz el a szépség szívéhez. Dosztojevszkijre rendkívüli hatással volt Raffaello 'Sixtusi Madonná'-ja. Ebben látta meg az időtlen szépséget, a végtelen szeretetet. Ennek keserves, döbbenetes „ellenpólusát” fedezte fel Holbein 'Kiterített Krisztus'-ában. Kezdet és vég. Ennyi az egész! Mi az emberi élet értelme akkor, ha Jézusra is ez a sors várt. Holbein az emberi testet a maga legdöbbenetesebb elesettségében ábrázolta. A nagy orosz író a végső, a teljes lezártságot látta benne. Van-e remény, ha a legnagyobb szeretet is ide jutott?”
Hajnalodik. A fákról leszakított
árnyékokon lila derengés ül,
Angyalok mormolnak rorátét,
az égen kóbor madarak.
Ott ülök a Káosz szélén, s bánom
minden bűnömet, bánom, hogy
olykor hatalmába kerít a gyűlölet.
Szememben gyertyák lobognak,
imám virágaiból koszorút fonok;
végre megtisztulok talán.
Isten csöndjébe kapaszkodok
a levegőben, s várok…
várok az eljövetelre, várom Uram,
hogy letörd bilincsemet,
s feltárjad az örök fényű világosságot.
Negyedik gyertyám maga az
örömrózsaszín, fahéj illatú üveggömbök
lesznek felettem a csillagok,
s míg áldott, pogácsa-szaggató Mária ujjak
vitorláznak a világasztal tengerén,
érzem, az ünnepi készülődésben
égre láncol a remény.
Magadhoz engedsz Uram, s befogadod
lángom halvány villanásait
égő csipkebokrodba.
– Csontos Márta Adventus domini című verse is segíti az ünnepre történő ráhangolódásunkat.
(...)
Comments