VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Megjelent a Búvópatak márciusi száma!

A Búvópatak márciusi számának tartalmából


A márciusi számban hagyományainkhoz híven most is megemlékezünk az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról, ezúttal Táncsics Mihályt állítva a középpontba. Idézünk Sajtószabadságról nézetei egy rabnak – Az embernek tökéletesülnie kell című írásából. „Jézus a hegyen tanítván a népet, mondja: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok.” Máténál 5. r. 48. v. Ha az ember nem úgy volna teremtve, hogy fokonként és szünet nélkül tökéletesülhet, képtelenség volna Jézusnak fölebbi mondása. A legyetek ige jövendőt fejez ki. Ha akkor már azok, kiket Jézus tanított, tökéletesek voltak volna, így kellett volna magát kifejeznie: maradjatok tökéletesek, mint mennyei atyátok. De nem is lett volna szükség őket mint tökéleteseket tanítani. Továbbá ha az ember tökéletes volt volna kezdetben, nem kellett volna megváltónak születnie, hogy a romlott embereket jó útra vezesse, mert a tökéletes ember rosszat nem tesz, nem tehet; hiszen már akkor Isten képe. Úgy hiszem, ezekbűl világos, hogy az ember kezdetben nem volt tökéletes, és hogy most sem az, de hogy egykor majd lehet, természete mutatja, s Jézus mondásábúl is erősíthetni; mert ha az emberben nem volna tehetség mind inkább és inkább tökéletesülhetni, képtelenség lett volna Jézustól azt mondani: legyetek tökéletesek, tudniillik oly valamit kívánt volna embertűl, mire képtelen.”

Stancsics Erzsébet pedig – a kései rokon – Táncsics Mihályról és feleségéről, Seidl Terézről írt dolgozatot (Könyvet vegyenek), amelyben azt mutatja be, hogy hogyan élt a házaspár a forradalom leverése után. „Ami urát illeti, Teréz hosszú rejtőzködésére rendezkedett be. Szobájuk sarkába függönyt varrt, férje ide ugrott be, ha váratlan látogató érkezett. Kutyájukat Vigyázznak nevezték el, s ha rákiáltott, az jelzés volt férjének, hogy tűnjön el. Az állandó rendőri zaklatások miatt Teréz egy kezdetleges bunkert ásott, amiben Mihály csak ülve fért el. Egy láda és egy deszkalap, valamint egy mécses volt a berendezése. Ugyanis a nyolc év önkéntes bujkálás alatt Táncsics állandóan írt. Teréz egy vasfazékban gyűjtötte a teleírt papírokat, s mikor megtelt, a körtefa tövében ásta el. Varrodát nyitott fiatal lányokkal, kiadta az egyik szobát, ebből tartotta el mindhármukat.”

Itt minden rög őseim verítékétől csillog;

a kicsírázó mag az ő szemük fénye.

Az arasznyi búza velük bókol alázattal

a földet nyugtáig számba vevő Napnak.

A madarak éneke, a hajnal magzatvize;

hatalmas katedrálisban zengő vigília.

Karban dalolnak a tücskök esti requiemet.

Válaszolj nekik, Istenem! Feljön a Nap…


Bobory Zoltán A mi földünk című írását is közli a lap.


Pátosz és hősiesség című tanulmányában Botos Katalin azt a témát boncolgatja, hogy mi befolyásolja például a háborúba sodort embertömegek magatartását, milyen eszmék, ideálok lebegtek a katona előtt, mire gondolt, amikor menetelt vagy harcolt? „A mi katonadalaink nagy része melankolikus. Nagy költőink, Petőfi és Arany írtak ugyan a forradalom alatt lelkesítő verseket. Mások ellen nem, csak évszázadok óta a magunk szabadságáért küzdöttünk. Az Arany János szövegére született: „Süvegemen nemzetiszín rózsa” világosan megfogalmazza: „..a szabadságért, ha egy íznyi, talpon állok mindhalálig vívni…” Mégis, mennyit harcoltunk kényszerűen, hazánk és egész Európa védelme érdekében. Vannak azért pattogós indulóink, amelyek alkalmasak a masírozásra: a Fel-fel vitézek a csatára, vagy a Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot, a Csínom Palkó, Csínom Jankó. (A „Híres Komárom be van véve” szövege ama kevés sikerünket örökíti meg pergő ritmusával, amit Klapka elért a komáromi vár védelménél, a védősereg szabad elvonulásának engedélyezésével…)”

„hiába vér, potyára tűz,

sosem tanulsz emberállat…,

kit ezernyi drogláncra fűz

vágy, mi maradhat utánad?

lusták Uram, angyalaid!

utad gyomos, szakadva híd.”


– írja Azonosan című versében Czipott György.


Varga Domokos György készülő kettőskönyvéből újabb részlettel ismerkedhetnek meg a Búvópatak olvasói A beavatkozás logikája címmel. „...a természetben olyan anyagtalan (anyagon túli, metafizikai, természetfeletti) kapcsolódások, hálózatok, összefonódások léteznek, amelyek jelenlétét, működését a tudomány a maga eszközeivel vagy nem képes kimutatni, vagy nem képes anyagelvű magyarázatot találni (adni) rájuk. Például egy elektronpár egymástól szétválasztott és tetszőleges (akár sok ezer km-re) eltávolított két tagja azonnal követi a másik változását, csak éppen ellentétes irányban. E „kvantumösszefonódás”-nak nevezett jelenség során tehát az elvileg semmilyen fizikai kapcsolatban nem levő részecskék képesek információt cserélni egymással.”

Tekintettel arra, hogy idén április elejére esik húsvét, ugyanebben a számban felidézzük Jézus alakját és szenvedéstörténetét az Ómagyar Mária-siralom és Budaházi Tibor festményeinek közlésével, amelyeket ennek a műnek az illusztrálására készített.

Csáji László Koppány Az áldozat című megrendítő monodrámája személyes élményeket dolgoz föl:

Negyedik szín

(Budapest, XIII. ker. Rendőrkapitányság, politikai ügyekre kijelölt titkos fogdaépülete, 1986. május 2., 16:18) A jó büdös kurva életbe! Béci! Béci őrmester! Gyere már ide, öregem, ez a kis szaros feldobta a pacskert. Annyit szedtem ki belőle, hogy a nyomda valami hátsó udvaron van az angyalföldi Kisgömb utcában. Ki gondolná, milyen keveset bírnak?! Behugyozott, látod, még a haját is totál összehugyozta a hülyéje. Azt suttogta, hogy megbocsát nekem, valami „Isten” elé kerülünk mindannyian, meg hogy „Isten vár”, és ha megbánom a bűnömet, megbocsát. Érted… Isten vár – ez fenyegetés volt, nem? Az Isten tuti valami földalatti fószer, a nyugatbérencek feje, nem az a templomi izé. De mi az, hogy vár? Talán a budai várra gondolt. Na, ott is jól szét kell nézni! Szóval, tényleg kipurcant? Ja, én is azt hiszem. Képes volt itt szívinfarktust kapni a kis ijedtős. Na, megírjuk a jelentést, aztán mehetünk haza. 16 óra 18 perc. De mit gondolhatott ez az idióta? Szerinted, Béci? Vajon azt hitte, megúszhatja, ha terjeszti itten a nyugati blődségeket, meg agitál? Te, ezt az Istent nagyon elkapnám egyszer.”

(...)

Tovább az ismertetéshez