Mikor is kell átmenni a hídon? – Levélféle Orbán Viktornak a járványügyi intézkedésekről (Erdély.ma)
Hová tűnt a szabadságharcos lendület Orbán Viktorból? Hová lettek az „Üzenjünk Brüsszelnek…!”– feliratú plakátok? Pontosabban mondva nem a plakátok, azok egyáltalán nem hiányoznak nekünk, hanem csupán a velük – sajnos hazug módra – sugallt autonóm magatartás. Az ugyanis egyre inkább hiányzik.
Vagyis az, hogy nem hagyjuk, hogy az Európai Bizottság határozza meg, miképp döntsünk sorsdöntő kérdéseinkben, csak ránk tartozó ügyeinkben.
Vagy a járványkezelés módja nem ilyen kérdés?
Hogy kötelezi-e az állam tanárainkat, orvosainkat és egészségügyi dolgozóinkat, rendvédelmi szerveink dolgozóit, katonáinkat, hogy beoltassák magukat egy döbbenetesen veszélyes kísérleti szerrel, az nem az? Az sem az, hogy kötelezik-e őket egy – a szó szoros értelmében véve – orvosi kísérletben való részvételre, még a Nürnbergi Kódex előírását – egy nemzetközi szerződését – is megszegve?
Tán csak nem azt kellene itt szabadságharcos mozzanatnak tekinteni, hogy Magyarország nemhogy nem tartja be az Európa Tanács 2021. január 27-ei határozatát, hanem még csak nem is tudósított róla a magyar műsorszórás?
Csak nem azért feledkezett meg erről, mert aszerint senkit sem szabad arra kötelezni, hogy beoltassa magát, és semmilyen hátrány nem érheti, ha nem tolja oda a vállát az injekciós tűnek.
Vagy az lenne ennek a magyarázata, hogy ezt a határozatot nem „Brüsszel” hozta, hanem „Strasbourg”?
Vagyis az Európa Tanács még annyira sem számít, hogy kihirdessük a határozatait? Vagy nem is tagja országunk ennek a szervezetnek? Tudja valaki, hogy mikor léptünk ki belőle?
Van ennek az oltásnak valamilyen előnye – mármint azokra nézve, akiknek beadják? Mert azt tudjuk, hogy a gyártójuknak viszonylag előnyös körülmény az, hogy néhány havonta újból be kell adni őket, úgymond, a „védettség fenntartására”.
Ezt a viszonylagos előnyt dollármilliárdokban lehet kifejezni, és ez innen, egészen alulról nézve annyira soknak látszik, hogy nagyon nehéz elképzelni, hogy másoknak ne jutna belőle.
Állítólag a beoltott emberek nem lesznek annyira súlyos betegek a Covidtól, mint az oltatlanok. Már ugye, ha nem lesznek tőle még betegebbek. Mert bizony sokan azok lesznek, még akkor is, ha túlélik az oltást. Mert hát sokan nem sokkal élik túl. Ám a túlélést nem napokban, hetekben, hónapokban kell itt kalibrálni, még csak nem is években, hanem évtizedekben.
Ugyanis olyan szerekkel akarnak immár mindenkit beoltatni a „vészhelyzetre” való hivatkozással, melyeknek nem ismerjük hosszú távú hatásaikat.
És bizony „Brüsszel” kívánalmával teljes összhangban tesszük ezt.
Azt is, hogy az ilyen esetekről úgy hallgat a média, mintha fizetnének ezért neki. Minden bizonnyal azt is helyesli Brüsszel, hogy úgy tesznek nálunk az egészségügyben, mintha ne lenne évtizedek óta ismert, még az aszpirinnál is biztonságosabb használatú és olcsóbb, a Covid korai kezelésében mégis fölöttébb hatásos gyógyszer. Pedig van. Hovatovább az egész világ tudja ezt, még Indiában is tudják, és immáron Japánban is. Mondhat bárki bármit, lefizethetnek ötszáz hülye bértollnokot és médialakájt, hogy állítsák ennek az ellenkezőjét – meg is teszik, mert jutányosan megszámítják ők manapság a hazugságot –, de csak az fogja nekik elhinni, aki nem tud idegen nyelven tájékozódni vagy nem tudja a saját tapasztalataiból vagy ismeretségi köréből, hogy hazudnak.
