Miről szól a Biblia? (Varga Domokos György jegyzete)

Tisztelt Olvasó!

Mai Szilaj Csikós kínálatunkban található Angelika Mihaliktól a Miről szól a húsvét? című cikk, egy terjedelmes igehirdetés videója és szó szerinti leirata. Angelika Mihalik írásaira, ajánlásaira mindig érdemes odafigyelni, hiszen ő már kovidtémában is bebizonyította, hogy igen nagy érzékenységgel és erős igazságérzettel követi a világ nagy horderejű eseményeit.

E rövid jegyzetemben nem is nagyon óhajtanék sokkal többet tenni annál, mint hogy arra biztatnám a tisztelt Olvasót, hogy veselkedjen neki a film megnézésének, vagy talán még inkább: a leirat elolvasásának. Akár többször is, egymás után. A prédikáció mondandóját ugyanis első hallásra vagy olvasásra meglehetősen nehéz befogadni, részben az összetettsége, részben az újdonsága miatt. Csakhogy mégis megéri, mert az egész Bibliának és egész Isten-képünknek a velejét érinti.

Az ige hirdetője nem árul zsákba macskát: úgy közli manapság szokatlan, de markáns álláspontját, hogy előtte határozottan leszögezi:

„Kedveseim, mikor az Újszövetséget nézzük, és nem csak a kereszt eseményeinek az elmesélését olvassuk, hanem a sok tanítást, amelyik azt magyarázza nekünk, hogy mit jelent és mi a jelentősége a keresztnek, szerintem hamar rájövünk, hogy nincs egyetlen olyan kép vagy dimenzió sem, amelyik megérthető módon el tudná a keresztet magyarázni, hanem sok kép, sok metafora van, amelyek megmutatják azt, hogy a kereszt egy sokrétegű esemény, és semmi esetre sem egy dimenziós, hanem egy olyan pazar szőnyeg, amelyik számos különböző ragyogó fonálból lett szőve, és amikor összeáll, akkor kapjuk meg a nagyszerűen bevégzett művet.”

Miután pedig kifejti véleményét, szintén leszögezi:

Ahogy mondtam, nem értem ezt, de azt tudom, hogy ez igaz, és azt is tudom, hogy mindenki ebben a teremben, mindenki, kint a hotelben az utcákon, és szerte a világon, akit nem takar be Krisztus igazságossága ebben a pillanatban, minden lélegzetét úgy veszi, hogy Isten átka alatt van.

Az ige tudós hirdetője tehát úgy hangoztatja a hívők gyülekezete előtt szokatlan álláspontját, hogy nem restelli kijelenteni: maga sem érti, következtetése miként lehet igaz, ám tudja, hogy igaz; s valóban következetes és logikus az okfejtése. Csakhogy ahova eljut, az igencsak mellbevágó: Isten átokkal sújtotta fiát, Jézust. S ez valóban nehezen fér a fejünkbe, hisz bennünk leginkább – és egyre inkább – a feltétlenül szerető, átok helyett áldást osztó, elnéző és megbocsátó Jóisten képe terebélyesedik.

Hogy ez most jó vagy rossz, akár személyesen nekünk, akár a világnak, arról egyetlen hangot sem szólnék most. Semmilyen tekintetben nem kívánok senkit befolyásolni, tisztelt Olvasó! Csupán bíztatom: használja ki a szent alkalmat arra, hogy talán először az életben – és lehet, utoljára – elgondolkodik azon: Csakugyan olyan-e Isten, csakugyan olyan-e a Biblia, csakugyan azt üzenik-e, amit idáig gondolt róluk? Vagy kínálkozik egy másik, ugyancsak megfontolandó értelmezés is – amelytől akár még igazabb is lehet az Ön lelke s a mi világunk.