Naplóbölcsességeim – 102.
- Darai Lajos, Szilaj Csikó
- 2021. ápr. 24.
- 1 perc olvasás
102.Hanyatlik az értelmi erő,
ha nem tudunk pontosan beszélni,
fogalmak ürült jele jön elő,
mintha félgőzzel akarnánk élni.
Meddig nyílhat az olló két szára,
mondatlazaság és tárgya között,
meddig mászhatunk száraz faágra,
hogy ne zuhanjunk le, ha eltörött?
Kicsorbíthatjuk-e nyelvünk élét,
vagy módosítással változtatjuk,
és így élvezzük köszörült képét,
izmos testét csipkedve biztatjuk?
Mert nyelvünkben is élünk ugyanúgy,
magunk építette szellemházban,
nélkülünk felveri gaz, elvadult
lenne, égjen inkább lármás lázban?
Persze, van abban felelősségünk,
növeljük kifejezés erejét,
ha sokaságtól a fejünk szédült,
mi újjal tölti életünk terét.
Nincs más, csak egyéni nyelvhasználat,
ebből kerekedik ki egésze,
s ettől lesz isteni emberállat,
vagy legalább annak szerény része.
