Naplóbölcsességeim – 114.

114.

Magyar vagyok, nem honfoglaló,

földműves őseim voltak,

és nem szent állatom a ló,

rajongást kapnak a holtak.

Embertárs vagyok, nem hódító,

örvendek a műveltségnek,

honvédőim szabadítók,

harcaik lelkemben égnek.

Földemen folyók, ligetek,

kerek erdők, kerített kert,

szántottba gabonát vetek,

ruhavászonnak lent, kendert.

Tudásom megbecsült érték,

megtanítom a gyerekem,

mert enyém a felelősség,

belőle folytatóm legyen.

Fényes napon munkálkodom,

fenntartója nemzetemnek,

őszre beérik szorgalom,

minden tavasz újra ünnep.