Naplóbölcsességeim – 123.

123.

Mint szép álarc mögött ha gonoszság lapul,

tárul sok-sok réteg, nyílik mennyi szoba,

hogy már unalmas az események sora,

főszereplők jelentősége is fakul.

Mert a cél, hogy ne tudd meg, mi az igazság,

helyette szép mesékkel traktálnak téged,

égi vándor Nap földi hatása éget

homlokunkra jelet, és istenek adják

tudtul, hogy onnan küldöttek vagyunk mi is,

s mire földre értünk, más bolygó-befolyás

uralkodik rajtunk, és ilyen sorsfonás

irányítja léptünk, s hogy mikor lesz finis.

Világálarc valót elrejteni képes,

sakkfigura-önállóságot ránk ruház,

ilyen szép köntösbe csomagolva ukáz:

saját parancs lesz, teljesítés önkéntes.

Szükségünk van biztató segítségre,

hogy megerősödjünk kiváló hitünkben,

nem meginogva, vagy nem megrészegülten,

egyenrangúként számítva közösségre.

Mert belőlünk van Földünk értelmi hona,

ahol a szeretet az elsődlegesség,

ártás kizárásában ne legyen restség,

legyen életünk álarctalanság kora.