Naplóbölcsességeim – 123.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fa82bc3df20c4c3f9e06bc8fdae17a37~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fa82bc3df20c4c3f9e06bc8fdae17a37~mv2.jpg)
123.
Mint szép álarc mögött ha gonoszság lapul,
tárul sok-sok réteg, nyílik mennyi szoba,
hogy már unalmas az események sora,
főszereplők jelentősége is fakul.
Mert a cél, hogy ne tudd meg, mi az igazság,
helyette szép mesékkel traktálnak téged,
égi vándor Nap földi hatása éget
homlokunkra jelet, és istenek adják
tudtul, hogy onnan küldöttek vagyunk mi is,
s mire földre értünk, más bolygó-befolyás
uralkodik rajtunk, és ilyen sorsfonás
irányítja léptünk, s hogy mikor lesz finis.
Világálarc valót elrejteni képes,
sakkfigura-önállóságot ránk ruház,
ilyen szép köntösbe csomagolva ukáz:
saját parancs lesz, teljesítés önkéntes.
Szükségünk van biztató segítségre,
hogy megerősödjünk kiváló hitünkben,
nem meginogva, vagy nem megrészegülten,
egyenrangúként számítva közösségre.
Mert belőlünk van Földünk értelmi hona,
ahol a szeretet az elsődlegesség,
ártás kizárásában ne legyen restség,
legyen életünk álarctalanság kora.